Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Spekner Enikő: Buda királyi székhellyé alakulásának kezdetei a 13. század első felében
100 Udvar - Város — Főváros pontja lett. All. századra vonatkoztatva a források, így az Altaichi Évkönyv principalis sedes regni Hungarienek, István nagyobbik legendája civitas sedis regalisnak, a magyar 11. századi geszta civitas régiónak nevezte." Úgyszintén all. századtól igazolható társas káptalana országos hiteleshelyi tevékenységének kezdete. Egyházát III. Kelemen pápa (1187—1191) a legmagasabb egyházi exemptióban részesítve Szent Péter és a saját védelme alá helyezte, egyúttal rendeletben rögzítette az alapító szent király által biztosított kiváltságait és javait. A prépostság kincstára őrizte a királyi koronát és a koronázási jelvényeket. A város központi szerepét azon túl, hogy színteret adott a királyi és királynéi koronázási és temetkezési szertartásoknak, maradandóan megőrizték az 1222. évi Aranybullában elrendelt, de már a 12. század végétől Szent István ünnepére kitűzött törvénykezési napok, amelyet később több törvényünk is megerősített (1231, 1267, 1290-1291, 1351). A város fejlődésére oly mértékben kihatott a királyi székhely tartós fennállása, hogy királyaink kiváltságait adományozták más városainknak.11 12 A későbbiekben, az egész középkoron át Fehérvár e rendeltetését a királyi koronázások és királyi, illetve királynéi temetkezések szertartásainak szakrális otthonaként tartotta elevenen.13 E korai központok rövid történeti összefoglalója után térjünk át a medium regni időben utánuk következő harmadik központra, Budára. A települést a könnyebb azonosítás kedvéért (O)Budának írom, de közismert, hogy azt egészen a 13. század közepéig Budának nevezték. A rendkívül jó környezeti adottságokkal rendelkező, a sík és a hegyvidék találkozásánál, a Dunához közel és dunai átkelők mentén elhelyezkedő (Ó)Buda, noha fekvése mindkét elődjénél, illetve „székhelytársánál” központibb volt, 11 ÁMTFU. 363-364. p.; GYÖRFFY 1967. 19-24. p. 12 BONIS 1972. 83-89. p.; MEZEY 1972. 21-36. p.; FÜGEDI 19813. 238-310. p.; FÜGEDI 1981a. 311-335. p.; LADÁNYI 1996. 140-146., 156-161. p.; SIKLÓSI 1999.; ÉRSZEGI 1972.5-26. p.; ÉRSZEGI 1972a. 2. p.; ÉRSZEGI 1973.; ÉRSZEGI 1984. 72-79. p.; ÉRSZEGI 1987. 47-54. p.; KUBINYI 1994a. 628-629. p.; ÉRSZEGI 1996. 115-142. p.; SOLYMOSI 1996. 180-201. p.; ÉRSZEGI 1999. 53-60. p.; ÉRSZEGI 2001b. 61-71. p.; GERICS-LADÁNYI 2006. 350-351. p.; KISS 2007. 271-297. p. A fehérvári kiváltságok kérdésére legújabban I. ZSOLDOS 2010. 9—41. p. Az Aranybullára szintén ZSOLDOS 2011. 1-38. p. 13 Elsőként Szent Istvánt temették el az általa építtetett bazilikában: „...Sepultus est autem in basilica Albensi, quam ipse in honore sanctissime genitricis Dei semper virginis Marie construxerat...” (11. századi geszta). SRHI. 322. p. Utódának, Orseolo Péterinek koronázásáról az Ataichi Évkönyvek alapján a 11. századi geszta: „...Caesar [...] Albam venit. [...]. Ibi ergo Caesar [...] Petrum regem regali corone plenarie restitutum et sacris insignibus sancti regis Stephani more regio decoratum in regali throno manu sua deducens in basilica gloriose genitricis Dei semper virginis Marie regaliter sedere fecit...” SRH I. 333. p. A trón és a királyi székhely kérdésének összefüggésére 1. KOLLER 1972. 7-20. p.
