Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Sipos András: Tomsics Emőke: A pesti Belváros átalakulása az 1860-as és az 1900-as évek között – tervek, képek, megvalósulások
330 Műhely ábrázolás módjában megragadható-e valamiféle kulturális ellenállás a város magasba törésével szemben, vagy milyen mentalitásbeli tényezőkkel magyarázható a 19. századi városfotók zömének „ember nélkülisége”, az etnográfiai és szociográfiai szempontú városfotózás - a nyugat-európai példákkal ellentétben — szinte teljes hiánya a századforduló előtt. A disszertáció vitájában Gyáni Gábor opponens - a dolgozat értékeinek, új eredményeinek hangsúlyozása mellett - a módszeres nemzetközi várostörténeti, metropolisztörténeti összehasonlítás hiányát tette szóvá, hiszen a történelmi városközpontok problémája a 19. századi városbővülés és megújítás folyamatában Európa számos nagyvárosának esetében jelentkezett. Bécs belvárosának helyzete a Ringstrasse-övezet kiépítése után kontrasztos összevetés lehetőségével kecsegtetett volna. Budapest 1870-es évekbeli átépítését pedig szokásos az haussmann-i típusú városmegújítások körébe sorolni, így érdekes lenne vizsgálni, hogy Budapest ekkor miért nem követte Párizs példáját a Belváros teljes átépítésével. Másrészt felvetette, hogy a mentalitástörténeti tézisek alaposabb kidolgozásához hasznos forrásként szolgált volna a Budapestet ábrázoló korabeli szépirodalom ilyen szempontú elemzése. Buzinkay Géza oppenens a szerzőnek a régi Belváros iránt megnyilvánuló egykorú érdektelenség és lebecsülés okaira vonatkozó magyarázatát kiegészí- tendőnek tartotta azzal, hogy a kor művészettörténeti és éppen intézményesülő műemlékvédelmi szemlélete is csak a középkor és bizonyos mértékig a reneszánsz emlékeit tartotta értéknek, a barokk emlékeket már általában lenézték és nem tartották védendőnek, márpedig a pesti belváros régebbi építéményei elsősorban barokk jellegűek voltak. Hiányolta továbbá annak bemutatását, hogy a vizsgált évtizedek alatt a városrendezést meghatározó igazgatási szervek erőviszonyai lényegesen megváltoztak, a főváros gazdasági erejével és szakembergárdájával lényegesen nagyobb befolyást tudott gyakorolni a századvégen, mint a városegyesítés időszakában, míg a Fővárosi Közmunkák Tanácsának szerepe ehhez képest háttérbe szorult. Az Erzsébet híd helyének kijelölésével kapcsolatos koncepciók ütközésének leírásánál pedig több teret lehetett volna szentelni a műszaki érveknek, hogy kiderüljön, mennyiben határozták meg a helykijelölést fizikai kényszerek. Tomsics Emőke válaszában egyetértett azzal, hogy „összeurópai” problémáról lévén szó, a nemzetközi összehasonlítás valóban lényegi aspektusokat világíthatna meg. A dolgozat keretében azonban csak egyfajta komparatív nézőpont részleges érvényesítésére vállalkozhatott, az empirikus értelemben vett összehasonlító elemzést már külön feladatnak tartja. Az összehasonlításul kínálkozó lehetőségek száma igen nagy, de egyik modell sem állítható maradéktalanul párhuzamba a magyar fővárossal. Párizs haussmann-i átépítésének néhány problémáját vázolva érzékeltette a téma szövevényességét és a felvethető
