Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Valló Judit: Legénylakás – modern lakósejt. Fővárosi garzonlakások és bérlőik a 19–20. század fordulójától az 1940-es évekig
80 Városépítés, várostervezés A garzonokkal foglalkozó munkákban a lakástípus tehát egyöntetűen kony- hátlan otthonként jelenik meg, a szerzők a kategóriát jellemzően egyfajta átmeneti családi állapottal kapcsolják össze, az ebből következő életformával, és családot (még) nem alapított, egyedülálló, magas társadalmi státusú, katonatiszt vagy értelmiségi férfiak lakhelyeként határozták meg. A garzonlakás fogalmához a konyhátlanság mellett a fürdőszoba is hozzátartozik, ami elválasztja a komfort nélküli, konyhátlan munkás-bérlakásoktól, illetve felmerül a 2-3 szobás garzontípus lakáspiaci jelenléte is.6 Munkámban alapvetően az egyszobás (előszobából, lakószobából és fürdőszobából álló) garzonok vizsgálatára koncentrálok, nem tévesztve szem elől írásom alapkérdését, az 1940-es évekre elterjedt egyszobás, összkomfortos garzonok „előéletének” vizsgálatát.7 A közvetlenül a 19-20. század fordulójára (1880., 1890., 1900. és 1906.) vonatkozó fővárosi lakásstatisztikai feldolgozások a használt kategóriarendszerek miatt nem teszik lehetővé a garzonok és az egyéb lakástípusok pontos különválasztását. 1880-ban, 1890-ben és 1900-ban a lakásokat csak szobaszám szerint különítették el,8 tehát például az egyszobás lakások között ugyanúgy lehettek egy helyiségből álló otthonok, mint három helyiséget (lakószoba, előszoba, fürdőszoba) is magukba foglaló egyszobás garzonlakások. Az 1906- ban rögzített lakásadatokat viszont a helyiségszámot alapul véve dolgozták fel,9 azaz ebben az esetben például a háromhelyiséges kategória az egyszobás komfortos garzonokon kívül számos más lakástípust is takarhatott. Az 1910-ről rendelkezésre álló lakásstatisztikai kimutatásokban már helyiség és szobaszám szerint kombinálva jelennek meg a számsorok és a későbbi évek kimutatásai is ugyanezt a módszert követik. A különböző időpontokban rögzített lakásadatok összehasonlítását azonban nemcsak a lakásállomány, hanem a társadalom leírására konstruált (leginkább foglalkozási) kategóriák eltérései/egyenetlenségei, 6 A fürdőszoba erős norma, főleg egy századfordulós kislakás esetében, de a garzont így lehet a legbiztosabban különválasztani az alacsony minőségű konyhátlan lakásoktól. Egy másik vizsgálat témája lehet a fürdőszoba nélküli garzon-jellegű kislakásokban élők elemzése (státusmérő elemek mentén), a munkás és a magasabb státusú bérlők közötti határ megrajzolása ezekben a lakásokban. (1900-ban a fővárosi lakások 18%-ában volt fürdőszoba, ez az arány folyamatos növekedés mellett 1920-ra 32%-ra emelkedett.) Budapest épület- és lakásviszonyai 1920., 1925. I. 37. p. 7 Dr. Hevesi Sándorné 1934-ben kiadott háztartási tanácsadójában említette a cselédszobás garzont mint a legénylakás egyik lehetséges formáját, ilyen garzonlakás-típusra azonban máshol nem találtam utalást, és a munkám során használt lakásstatisztikákban sem találkoztam konyhátlan, ugyanakkor fürdőszobás, cselédszobás lakáskategóriával. A szerző előtérből, lakószobából, fürdőszobából, kis gázkonyhából és esetleg cselédszobából álló lakóegységként határozza meg az agglegények lakóhelyét. HEVESI 1934. 21-22. p. 8 Budapest épület- és lakásviszonyai 1920., 1925. I. 3. p. 9 Budapest épület- és lakásviszonyai 1920.,1925. I. 4. p.
