Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Kaposi Zoltán: Iparfejlődés és városszerkezet Pécsett a 19–20. század fordulóján
58 Városépítés, várostervezés gyár is. Az első világháború előtti két évtizedben a legnagyobb pécsi faipari cég az Engel Adolf és fiai parkettagyár volt.31 Engel pályája a „self-made man”- modell típusjelensége: a szegény izraelita családból származó Engel a semmiből indult, s egyéni akaraterejéből vált a város egyik meghatározó üzletemberévé a dualista korszak első felében. Üzleti tevékenysége az 1850-es években fordult egyre inkább a faipar felé; 1863-ban gőzfűrésztelepet létesített, majd a nyersanyag biztosítása miatt erdővásárlásokba kezdett.32 Engel pécsi faipari vállalkozása a városban „csak” 70-100 főt foglalkoztatott, ám ha a feldolgozó- ipari kapacitáshoz hozzátesszük az általa az erdőgazdálkodásban, fakitermelésben, szállításban stb. alkalmazottak számát is, akkor már egy 250-300 fővel működő vállalkozás képe sejlik fel előttünk. Mivel Pécsett egyre több köz- és magánépületet emeltek, ezt kiszolgálandó erős faipari konjunktúra bontakozott ki; ugyanakkor a vasút építése is nagy hatást gyakorolt a fakeresletre, s külön ki kell emelnünk a Dunagőzhajózási Társaság pécsi szénbányáinak faszükségletét, ami óriási piacot biztosított a vállalkozó számára. A gyár a 19. század vége felé már villanyvilágítással rendelkezett, évi termelőképessége 8000 m3 metszett anyag és 25 000 m3 talaj kocka-parketta volt.33 Az Engel-cég komoly piaci eredményeket és minőségi elismerést szerzett. A Dél-Dunántúl mellett a külső piacokon is jól szerepelt a cég, érdeklődése elsődlegesen a Monarchia nyugati részeire irányult, de a cég termékei eljutottak Németországba, Franciaországba és Svájcba is.34 Látható az eddigiekből, hogy Pécs iparszerkezetében a gyáripar meghatározó pozíciót szerzett. Az iparosodás során lassan növekedett az egy üzemre eső gőzgépteljesítmény: 1909-ben 46 ipartelepen egy üzemre mintegy 30, 1914- ben pedig már 36 LE gőzhajtóerő jutott.35 Lényeges viszont, hogy a várost a kívülről jött nagyvállalkozók általában elkerülték; a pécsi gyáriparosok általá31 Az áttekintéshez lásd: VÖRÖS 1996. tanulmányát. 32 A későbbiekben földbirtokokat is vásárolt, így például 1878-ban megvette a felsőmindszenti uradalmat, 1880-ban Montenuovo Alfréd hercegtől a mecsekszentjánosi uradalmat (ez után kapta nemesi címéhez a Jánosi” előnevet), 1885-ben gróf Draskovichtól az ócsárdi és pazdányi birtokot. Jelentős volt a házépítési tevékenysége, így például ő építette fel a Széchenyi tér és a Perczel utca sarkán álló ún. Lóránt-palotát, amely a város egyik rangos épületét jelentette; a Rákóczi úton is épített egy kétemeletes házat, s a Hal tér sarkán is az ő háza állt. S végül ne felejtsük el a kőszénbányászat területén végzett kutatásait és vállalkozását, amely a komlói szénkitermelés fejlődését indította el. Mindebből látható, hogy Engel esetében a vállalkozási tevékenységek divergálnak, vagyis a vállalkozó sok mindennel foglalkozott, amiben lehetőséget és profitot látott, azt igyekezett megragadni. Lásd még: JÁNOSI ENGEL 2009. művének adatait. 33 Baranya múltja 1896. 1. kötet, 608. p. 34 A külkereskedelemhez lásd: ÁGH 1894. 241. p.; illetve: VÖRÖS 1996. 278-279. p. 35 SZABÓ 2007. 23. p. A számítás az 1909. és az 1914. évi ipari címtárak alapján készült.
