Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Kaposi Zoltán: Iparfejlődés és városszerkezet Pécsett a 19–20. század fordulóján
Kaposi Zoltán: Iparfejlődés és városszerkezet Pécsett... 55 novációra való törekvés, a modern gyárszerü technológia alkalmazása, a magas fokú művészi önkifejezés, illetve a hazai és külföldi piaci sikerek.13 A Zsolnay- gyár jelentősen hozzájárult a város területi kitérjeszkedéséhez, hiszen a Budai külváros keleti részén egész városrész épülhetett a gyár köré. Zsolnay megvette a gyár környékén, az attól északra lévő agyaglelőhelyeket, ugyanakkor idegenből behívott munkásainak lakásokat épített a gyár mellett. Jellemző, hogy a világháború előtt átadott pécsi villamos a nagy létszámú munkaerő mobilizációs kényszere miatt külön leágazást kapott a Zsolnay-gyárhoz.14 A bőripar mindig is jelentős ágazata volt a városnak. A 18. századtól főleg a kisüzemi jellegű, elsődlegesen a Tettye-patak energiájára épülő bőrfeldolgozás volt jellemző. A technológiai fejlődés révén a 19. század végén már a gőzerővel működő nagyüzemi bőrgyártásé volt a jövő. Ennek oka, hogy a bőrgyártás legtöbb fázisa jól mechanizálható, ugyanakkor a korábbi tímármühelyek révén a speciálisan képzett munkaerő is rendelkezésre állt. Három nagyobb bőrgyártó üzem jött létre a városban: a Höfler-gyár,15 a kesztyügyártáshoz alapanyagot előállító Hamerli-gyár, valamint az Erreth-família vállalata (ez 1907-ben megszűnt). A Höfler-gyár dolgozói létszáma gyorsan növekedett, 1906-ban 170, 1910-ben pedig már 220 fő dolgozott a gyárban.16 A gyár termelését a tömeggyártás mellett új eljárások bevezetése is jellemezte. A konkurencia miatt a 20. század első évtizedében a gyár talpon maradása és fejlesztése nem nélkülözhette az állami szubvenciót, illetve jelentősebb külső tőke bevonását, ennek során a gyárat részvénytársasággá szervezték át.17 A pécsi bőrgyártás és ruházati ipar másik nagyvállalata a Hamerli kesztyűgyár volt. Az egyszerű iparosból gyárossá vált Hamerli János (és később fiai) jó érzékkel vette észre a kereslet változását: folyamatosan fejlesztve kesztyügyár- tó üzemét, a századforduló idejére már csaknem 200 embert foglalkoztatott. Eleinte még a belvárosban, a Fő utcában bérelt, majd vásárolt házat, ahol műhelyét berendezte, ám a városi környezetvédelmi szabályok, valamint a fejlesztés területi determináltsága miatt ki kellett költöztetnie üzemét a városfalon kívülre. A Zsolnayhoz hasonlóan, a Budai városrészben, az Alsó-Puturla utcában épült ki a gyártelep. A vállalkozó az 1870-es években Bécsben is működtetett 13 JÁVOR 2004. 242. p. 14 Ez volt a pécsi köznyelvben csak röviden „kitérő”-nek nevezett leágazás. 15 A gyár később a Pécsi Bőrgyár nevet vette föl, amely többszöri átszervezés után 2009 tavaszán szűnt meg. 16 Az adatokhoz: JAKAB 1999. 123. p. táblázat. 17 GULYÁS-TÓTH 1962. 78. p. Tegyük hozzá, hogy a magyar ipar történetében a hazai vállalkozások általában családi vállalkozásként indultak, ám a továbbfejlődés (a tőkebevonás igénye) kikényszerítette a gyárak jelentős része esetében a részvénytársasággá való átszervezést.
