Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
404 Recenziók fizikailag is egybeépültek a várossal -, egy idő után közigazgatásilag is bekebelezte a nagyobb település. így mind jogi különállásukat, mind lakosságukat, mind település- szerkezetüket tekintve a nagyobb város részeként funkcionáltak, és sokszor elveszítették önálló jellegzetességüket, lokális identitásukat is. A 19-20. században Miskolchoz összesen mintegy 16 települést csatoltak. Legkorábban, 1879-ben éppen Mindszentet egyesítették Miskolccal. Ma már csak a Mindszenti katolikus templom és temető, továbbá a Mindszent tér, mint topográfiai helyszínek léteznek, maga, a korábbi település fizikailag is beolvadt a jelenkori városszerkezetbe. A két háború között pedig, nagyrészt Hodobay Sándor polgármestersége idején (1922-1935) kidolgozott városfejlesztési tervekben a Nagy-Miskolc koncepció részeként a városhoz további településeket kívántak csatolni. Ez a terv azonban csak 1945-1950 között valósulhatott meg, amikor Diósgyőrt, Hejőcsabát, Martintelepet, Perecest, Tapolcát, Lillafüredet, Ó- és Újmassát is egyesítették Miskolccal. Ennek többek között az lett az eredménye, hogy megváltozott Mindszent helye a városszerkezetben: a peremről a belvárosba került. Mivel a szerző a középkortól a 21. század elejéig tekinti át a Mindszent történetéhez kapcsolódó adatokat, a kötet a források és a feldolgozási módszerek szempontjából is meglehetősen eklektikus. A középkori és koraújkori részben a szerző (nem lévén a korszak szakértője) többnyire másodlagos forrásokra, feldolgozásokra támaszkodik, így például a Bors-Miskolc nemzetség ágainak birtoklástörténetét, Tapolca és Miskolc korai településtörténetét a Karácsonyi Jánosnak a magyar nemzetségek történetét a 14. századig feltáró munkája,2 illetve a Kristó Gyula által szerkesztett Korai magyar történeti lexikon,3 továbbá Gyulai Évának a Miskolc monográfiában és a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Levéltári Évkönyvben megjelent tanulmányai, régészeti és műemléki kutatások eredményei alapján rekonstruálja. Ezen túl olvashatunk még a 2004-ben Pusztai Tamás régész által megtalált, a Miskolc nemzetség temetkezési helyéül szolgáló tapolcai bencés apátsági templom és kolostorépület romjairól is. (13. p.) A kötetnek forráshasználat és módszertan szempontjából jóval erőteljesebb, tényleg új eredményeket is felmutató részei a 19-20. századi fejezetek. Különösen fontos a Gordon városrész szanálását, és részben a helyén felépülő Vörösmarty lakótelep építéstörténetét rekonstruáló rész. Dobrossy munkája során várostérképeket, városrendezési terveket, a Borsodi Állami Építőipari Vállalat (BÁÉV) fényképalbumait, az Építőmunkás című üzemi lap építkezésekről készült fényképeit és a városi folyóirat, a Déli Hírlap beszámolóit, képeit használja. A szerző a fotók segítségével rendkívül aprólékos munkával, mintegy puzzle-t összeillesztve követi nyomon az adott terület átalakulását, a korábbi városrész megsemmisülésének a fázisait, és az új lakótelep építésének szakaszait, a városkép átalakulását. A kötet szerkezetét tekintve a Bevezetésen és az Összegzésen túl további négy, nagyobb terjedelmű fejezetre oszlik. Az első rész Mindszent és Tapolca kapcsolata címmel Mindszent középkori és koraújkori kötődését mutatja be a tapolcai apátsághoz. A 2 KARÁCSONYI JÁNOS: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, Nap Kiadó, 2004. (Reprint kiadás) 3 Korai magyar történeti lexikon. Főszerk. KRISTÓ GYULA Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
