Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
Dobrossy István: Miskolc Mindszent településrész története 405 második, Mindszent mint önálló település és egyházi uradalom című fejezet a település történetét a 19. századig követi nyomon. A harmadik fejezet, a Vörösmarty (Belvárosi lakótelep) előtörténete, kialakulása címmel Miskolc egyik belső városrészének, a város egyik „szegénynegyedének”, a Gordonnak a története egészen a szanálásig és az új lakótelep elkészüléséig. A kötet negyedik fejezete a Mindszent település és a ,, Mindszenti településrészi önkormányzat ” viszonya (Miskolc településrészi önkormányzatainak kialakulása) című rész a miskolci részönkormányzatoknak a 2000-es években játszott szerepével, funkcióival foglalkozik. Tematikáját tekintve a kötet egyik legnagyobb problémája az, hogy lényegében három, időben (és részben térben is) különálló entitást (Mindszent, Gordon, Vörösmarty lakótelep) fűz egybe. Ez a töredezettség, ez a térbeli és időbeli diszkontinuitás egyfajta hiányérzetet kelt a könyv olvasójában. Egyrészről megismerkedhetünk a Bors- Miskolc nemzetségnek temetkezési helyül szolgáló, a középkori és koraújkori tapolcai bencés apátság és annak uradalmi központja, Mindszent történetével egészen 1879-ig, Miskolccal való egyesítéséig. Másrészről Miskolc egyik városrészének, a Gordonnak a 20. századi történetével, harmadrészt pedig a részben az egykori Gordon területén létrejött Vörösmarty lakótelep építéséről olvashatunk. Azonban az így „megkonstruált helytörténetnek” csak minimális belső koherenciája van. A szerzőnek ugyanis nem sikerült az általa létrehozott történet széttartó szálait meggyőzően egybefonni. Nem tudjuk például, hogy mi történt az egyesítés után az egykori Mindszenttel. Hogyan változtak az építészeti jellemzői, lakossága, városrészi funkciói? Ugyanígy töredékes a Gordon városrész története is, csak néhány fotó segítségével kapunk információt a városrész 1920-as évekbeli hangulatáról és szociokulturális jellemzőiről. Ezen a ponton pedig érdemesebb lett volna a városrész 1970-es évekbeli szanálásának az indítékait, az ezzel kapcsolatos döntéshozatalt, az esetleges vitákat a városi tanács és a helyi MSZMP iratanyaga alapján elemezni. Ugyanakkor a kötet külön erényeként kell megemlíteni a rendkívül gazdag térkép- és képanyagot, amelyet a szerző lelkiismeretes pontossággal kutatott fel, s mutat be az olvasóknak. Mintegy 45 fekete-fehér fényképpel és 8 olyan térképpel találkozhatunk, amelyek például a Miskóc=Miskolc nemzetség XIII. szállásterületét, Mindszent 1777-es településrajzát, továbbá a 20. századi Miskolc egy-egy részletét ábrázolják különböző időpontokban. A fekete-fehér képek többsége a Vörösmarty lakótelepet ábrázolja eltérő építési fázisokban. A kötet borítójának belső oldalán két színes fénykép található. Az egyik Mindszentet és a Vörösmarty utca környékét 1965-ben, a még létező hagyományos városszerkezeti állapotában mutatja be, míg a másik a kötet hátsó, belső borítóján - mintegy emblematikusan jelezve a változást -, a Vörösmarty lakótelepet és az úgynevezett OTP tömböt néhány évtizeddel későbbi állapotában ábrázolja. Sajnálatos, hogy a szerző nem törekszik jegyzetek használatára. A szövegben találhatóak ugyan utalások az általa felhasznált adatok eredetére és a kötet végén egy oldal terjedelemben megtalálható ugyan az ajánlott irodalom összefoglalása is, ez a szerzői gyakorlat azonban nagyban megnehezíti a források ellenőrzését. Egy tárgyi tévedést is meg kell említeni. A szerző 1897-re datálja és Lechner Lajos nevéhez kapcsolja Miskolc első városrendezési tervét (35. p.), noha az első városrendezési terv
