Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
400 Recenziók „összefésülni”. Már itt is felbukkan az értelmiség és a Bildungsbürgertum összehasonlításának problematikája. A középiskolai tanárságot ugyanis a hazai történetírás az értelmiséghez, mint társadalmi csoporthoz sorolja, míg a német társadalomtörténet a Bildungsbürgertumhoz. A két fogalom közé azonban nem tehető egyenlőségjel, ugyanis a különböző elméletek bemutatása után kiderül, hazai viszonylatban nem sikerült egységes definíciót kialakítani az értelmiség meghatározására, ahogy a német történészek sem mindig értenek egyet a Bildungsbürgertum jelentését illetően. Keller szerint a fő probléma mégsem csupán ez, hanem inkább az a tény, hogy a porosz kategória a német társadalomtörténetnek mindig is meghatározó alapfogalma volt, míg magyar párjáról ugyanez nem mondható el. Nálunk az értelmiség inkább másodhegedűs szerepet játszott, amelyről azt próbálták megállapítani, hogy tekinthető-e önálló polgári értékekkel biró rétegnek, vagy inkább az úri középosztály részének. A második nagy fejezet az elméleti keretek meghatározása után elkezdi érdemben feldolgozni a témát, amely a tanári érdekképviselet kifejlődésének történetével indul. A bemutatásból kiderül, hogy a megkésettség-elmélet csak nagyon csekély mértékben érvényes ezen a területen, hiszen Magyarországon a törvényi szabályozást követően sokkal hamarabb létrejött az első, középiskolai tanárokat tömörítő szervezet, mint Poroszországban, ráadásul nálunk évtizedekkel korábban vált országos szintűvé. Persze, itt nem hagyható figyelmen kívül, hogy területi megosztottság szempontjából a két ország nehezen összehasonlítható, a tartományok nagyfokú önállósága ugyanis nyilvánvalóan hátráltatta a porosz országos szervezet megalakítását. A tanárok közötti sikeres együttműködés egyik záloga az egység megteremtése, ami Magyarországon szintén könnyebben megvalósult, mivel nálunk a humán-reál szakos pedagógusok nem különültek el olyan nagymértékben egymástól, nem álltak szemben egymással annyira, mint Poroszországban. A két nemzet tanársága professzionalizációja közötti eltérés egyik legfontosabb oka pontosan az, hogy porosz területen a tartományi és az iskolatípusok közötti eltérések ennyire meghatározóak voltak. A harmadik egység a tanárok önmagukról alkotott képét dolgozza fel, amelyből szintén kimutathatók közös és eltérő motívumok is. Mindkét nemzet pedagógusai fontosnak tartották hivatásukat a társadalom fejlődése szempontjából, azonban azt is látták, hogy ezzel környezetük nem mindig ért egyet. Tehát az általuk jogosnak vélt elismerés, megbecsülés és pozíció kiharcolása jellemezte a tanáregyesületek munkáját. Az eltérések ott fedezhetők fel, hogy mindezek megszerzéséhez milyen utat választottak, és hogy egyáltalán milyen lehetőségeik voltak a megvalósításra. A porosz tanárok nagyon elégedetlenek voltak társadalmi presztízsük mértékével, és a megoldást az államhoz való minél szorosabb kötődésben látták. Ezzel szemben magyar társaik éppen, hogy az államtól való függetlenségüket tartották szem előtt, ebben a tanári kar egységes véleményen volt. További előnye a hazai tanárságnak, hogy oktatási rendszerünk dinamikus fejlődésének fontos szereplői lehettek, s ezzel olyan eredményeket értek el, melyek pozitív irányban erősítették meg önképüket. Porosz területen viszont már nem mentek végbe nagy változások, a helyzet stabilizálása pedig nem haladt zökkenő- mentesen előre. A középiskolák túlnyomórészt az urbanizált vidékeken helyezkedtek el, hiszen itt volt igény az ilyen oktatási intézményekre. Poroszországban azonban a
