Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
Keller Márkus: A tanárok helye. A középiskolai tanárság... 399 KELLER MÁRKUS A tanárok helye. A középiskolai tanárság professzionalizációja a 19. század második felében, magyar-porosz összehasonlításban. Budapest, L’Harmattan-1956-os Intézet, 2010. [A múlt ösvényein] 288 p. A könyv alapjául a szerző 2009-ben megvédett doktori disszertációja szolgált. A munka megírásához szükséges kutatásokat Keller Márkus az ELTE BTK Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Iskola, valamint a Berliner Kolleg für Vergleichende Geschichte Europas hallgatójaként végezte. Kiindulópontja az az elmélet volt, amely szerint Ke- let-Európa, beleértve Magyarországot is, a modernizáció folyamatainak előrehaladása tekintetében Nyugat-Európához képest lemaradt, s az ezzel járó változások ebben a régióban csak később következtek be. Ezt a „backwardness-tézist” kívánja a szerző megcáfolni egy magyar-porosz dimenzióban elvégzett összehasonlítással, a középiskolai tanárok professzionalizációjának történeti elemzése révén. írásának célja bemutatni a porosz és a magyar tanárság helyzetének sajátos nemzeti jellemzőit, valamint annak okát, hogy a meglehetősen hasonló eszmei és szervezeti alapokról kiinduló folyamat a két területen miért fejlődik mégis különböző irányokba. A modernizáció jellemzői közé tartozik az egyes foglalkozások hivatáscsoporttá fejlődése, azaz a résztvevők megszerveződése, közös érdekeik felismerése, és annak hathatós képviselete. Ezt a folyamatot nevezzük professzionalizációnak. Ennek illusztrálására a középiskolai tanárok esetét választotta a szerző. Arra, hogy az összehasonlítás másik alapegysége miért éppen Poroszország lett, Keller több magyarázattal is szolgál. A professzionalizáció eme két útja hasonlóságainak és eltéréseinek bemutatásához szükségesek bizonyos közös alapok, amelyek lehetővé teszik a folyamatok összehasonlítását. A szerző ilyennek tekinti egyrészt azt a körülményt, hogy a magyar oktatási rendszer kialakításakor sok tekintetben éppen a porosz mintát tartották követendőnek. Másrészt a hipotézis egyfajta kelet-nyugati dimenzió bevonását is szükségessé teszi, ehhez pedig Poroszország volt a legnyugatibb olyan terület, amelynek oktatási rendszerét még van értelme összevetni a magyarral. A feldolgozott időszak a 19. század második felét foglalja magába, ugyanis mindkét országban ekkoriban zajlottak le azok az folyamatok, amelyek hatására professzionalizálódott tanárságról beszélhetünk. A munka fonásául minisztériumi jelentések, jogszabálygyűjtemények, egyesületi folyóiratok, értesítők és statisztikai kiadványok szolgáltak. A könyv öt nagy fejezetből áll, melyek mindegyike tovább van tagolva kisebb egységekre, ezzel is megkönnyítve az olvasó tájékozódását. A bevezetőt követő első fejezet az alkalmazott fogalmak és az elméleti keret tisztázásával indul. A professzionalizációt érintő különböző téziseket nagyon körültekintően mutatja be a szerző, aki amellett érvel, hogy a sokszor rendkívül eltérő fogalmakkal dolgozó magyar és német történet- tudományi megközelítéseket egy értéksemleges professzionalizáció-fogalommal lehet Urbs. magyar várostörténeti évkönyv vi. 2011.399-402. p.
