Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
Kisvárosi polgárok. Források 1866-1919 Szerk. HÉJJÁ JULIANNA ERIKA-ERDÉSZ ÁDÁM Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2010. [Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27.] 512 p. Hagyatéki leltárak, házassági szerződések, kelengyék tételeinek listái, adóslevelek. Magánlevelek, női és férfi naplók, hírlapi tárcák, báli és fürdői tudósítások, újsághirdetések. Városi szabályrendeletek, egyleti alapszabályok, közgyűlési tudósítások. Ünnepi beszédek, útleírások és iskolai anyakönyvek. Gyula város 1866-1919 közötti korszakából gyűjti egybe mindeme - és még sok más - forrást a Békés Megyei Levéltár Kisvárosi polgárok című kiadványa. A vaskos kötet 12 blokkra tagolódik, melyek némelyike további alegységekre oszlik. Az első, Polgárok vagyunk című fejezet a különböző korabeli identitásmegfogalmazásokat gyűjti egybe. A publicisztikák, a Polgári Kör székházának megnyitóünnepségén elmondott beszédek a polgár és a dzsentri fogalmát, társadalmi természetét járják körül. Meglepő látni, hogy e kérdésekről az országosan ismert nevekhez köthető diskurzuson túl, helyi szinten is zajlott a közbeszéd, ami azt mutatja, hogy valóban az egyének szintjén is az identitásválasztás számára megkerülhetetlen fogalmak voltak ezek. Az egybegyűjtött szövegek ráadásul több pólust rajzolnak ki, hiszen van közöttük, amelyik a kézműves polgárság nézőpontjával azonosítja magát, más pedig a dzsentriével, van amelyik a dzsentri réteg értékét csak a múltban hajlandó elismerni, s van amelyik a polgárság elzárkózását, művelődésének hiányát panaszolja. A szövegek azonban nem kizárólag e két fogalmi gyújtópont körül szerveződnek, ennél színesebb a kép, mert olyan cikkek is vannak, amelyek már a századforduló új középrétegeinek jellemrajzát boncolgatják. Az identitás kérdéseit tárgyaló szövegek utáni következő nagyobb egység a kisváros anyagi infrastruktúráját mutatja be. Ez a Kisváros című blokk önmagában hat alfejezetre tagolódik. Az első A pallójárótól a kövezett útra címet viseli, s az itt található szövegek szinte kizárólag az utcák szilárd burkolatának, illetve azok hiányának kérdéseiről szólnak. A Hogy a kávéházból este hazataláljunk című fejezet a közvilágítás kiépítésével foglalkozó forrásokat gyűjti egybe. A Távíró és messzeszóló címet viselő alblokk a posta, a távírda és a telefon kiépülésének forrásait sorakoztatja az olvasó elé. Érdekes, hogy Békésben a telefonhálózatot először maga a vármegye kezdte kiépíteni - ez távolról sem mindenütt volt így az országban -, s csak jóval az első lépések megtétele után kapcsolódott össze a helyi hálózat az országossal. Ugyanis 1895-ben kezdte meg működését a Békés-megyei telefonhálózat egy ünnepélyes főispáni körtelefonnal, akit ez alkalommal valamennyi távbeszélő-állomással összekapcsoltak, s csak 1904- től vált elérhetővé Budapest, illetve az ország más, az interurbán hálózatba bekötött városai. A Vasút című alegység menetrenden és vasúti díjszabáson kezdve sorakoztatja a forrásokat, hogy a sajtón keresztül az utazási jótanácsokat tartalmazó magánlevélhez érkezzen. A következő alegység az önmagáért beszélő Hitelintézetek címre hallgat, bár ennek anyaga meglehetősen sovány, mindössze két dokumentum. Kérdés, hogy a az utolsó, a Sajtó című fejezet miért a kötetnek ebben a részében kapott helyet, hiszen URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VI. 2011. 379-381. p.
