Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)

Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben

308 Műhely korabeli eseményeit is megörökítette a képein, nagy szolgálatot téve ezzel az utókornak. Míg Canaletto „szilárd” várost épített, addig Guardi fénnyel vil- lódzó, anyagtalan, „dinamikus” Velencét teremtett, így szinte előkészítette a terepet William Tumemek és az impresszionistáknak.66 Franciaországban a 18. századra ért tetőpontjára az uralkodói hatalomhoz és az állami tekintélyhez kötődő abszolutizmus. Festészetükben a „barokk klasz- szicizmus” nyert tért, mivel az itáliai művészek dagályos formanyelvét nem tartották megfelelőnek. Joseph Vemet67 Corot művészetének előhírnöke városi látképeivel és Rómáról készült városképeivel, színvilágának finomságát idéz­ve. Vemet egy királyi megrendelés révén megfestette tizennégy francia kikö­tőváros látképét, és ezzel nagy hírnevet és komoly megrendeléseket szerzett magának.68 A korabeli festészet divatos motívuma volt a rom. Kora kiemelkedő hírű romfestőjének számított Hubert Robert,69 aki 1770-ben új műfajt teremtett: a város modernizálódásához kötődően Párizs utcáinak krónikásává lett. A város bontásának eseményeit ábrázoló képein fantázia és realitás keveredik. Terem­tett valóságot ábrázoló festményein Robert inkább komponált, semmint ábrá­zolt: képzeletből vett épületeket, utcákat, házakat és szereplőket társított a Pá­rizs utcáin látottakhoz.70 A 17. századi Hollandia a világ egyik leggazdagabb államává fejlődött, ahol sokan halmoztak fel úgy pénzt, hogy nem tudták mindig hasznot hozó módon befektetni, így műtárgyakat vásároltak. Ez a szokás divattá vált alsóbb társadal­mi körökben is, aminek következtében átalakult a műkereskedelem piaca, s a műhelyekben azt festették, amire kereslet volt. Vallásosságuk ellenére a derű­sebb és barátságosabb holland barokkban ritkák a bibliai történetábrázolások, hiszen a közönség tájképet, zsánerképet és csendéletet szeretett leginkább ott­hona falán látni. A holland tájképfestészet éppúgy kedvelte a természetábrázo­lásokat, mint a városok látképeit. A protestánsok figyelme a közvetlen környe­zetre irányult, így a holland városábrázolásoknál egyfajta személyes nézőpontú polgári realizmus nyert tért.71 Sajátos naturalizmusuk „időmetszet” képei elüt­nek az ideáltipikus ábrázolására törekvő európai barokktól. Egyik legjelentő­sebb festőjük, Vermeer72 Delft látképe című festménye jól tükrözi ezt az irány­66 Levey 1972.236. p. 67 Joseph Vemet francia festőművész (1714-1784) 68 Cabanne 2001. 115. p. 69 Hubert Robert francia festőművész (1733-1808) 70 CABANNE 2001. 117. p. 71 Kraube 1995. 32. p. 72 Jan Vermeer van Delft holland festőművész (1632-1675)

Next

/
Thumbnails
Contents