Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes tervezett lebontása és sikeres megmenekülése
252 Épített örökség 1954 májusában - a helyreállítási munkálatok beindításának érdekében - az Építészeti Tanács becslési költségvetést készíttetett a BUVÁTI-val a Szent Anna-templom és az Erzsébet-apácák templomának várható restaurálási kiadásairól. A kalkulációt Benkhard Ágost továbbította az ÁEH elnökének, hogy az „a két műemlék értékű templom-homlokzat restaurálását saját hatáskörében mozdítsa elő”. Leveléből89 kiderül, hogy a Fő. utca 41. sz. épületet a Földművelésügyi Minisztériumnak juttatták, amely a Mezőgazdasági Építőipari tröszt számára állítja helyre. Az épülettömbnek tehát rendeltetése lett, a tervezési munkák a műemléki szempontok teljes figyelembe vételével ekkor már folyamatban voltak. így az Erzsébet-templom tervezett állagmegóvási munkáit nem kellett összekapcsolni a környező épületekkel. Az ÉT következő, szintén az Egyházügyi Hivatal elnökéhez írt levele,90 amelyben a testület a már idézett szakvéleményére alapozva állt ki a műemlék megtartása mellett, arról tanúskodik, hogy a templom lebontása ismét felmerült. „A templom jelenlegi állapota olyan, hogy a mellékelt véleményben javasolt kisösszegü biztosítási munkálatok mellett fenntartása pillanatnyi beavatkozást nem igényel, lebontása nem indokolt.” Az Írásban emellett megjelent a már jól ismert érvelés is az épületkomplexum jelentőségét illetően: „A templom műemléki értéke, városképi jelentősége és az a körülmény, hogy Buda egyetlen barokk terének szerves kiegészítője, az épület fenntartását szükségessé teszi.” Benkhard Ágost egy - eddig nem hangsúlyozott - szempontra is felhívta a figyelmet, a pénzügyi vonatkozásra, amely a művészettörténeti érvelésnél talán nagyobb hatással lehet az illetékesekre: „Az épület lebontása - eltekintve a visszahozhatatlan kulturális veszteségektől - teljes helyreállításánál többe kerülne, tehát népgazdasági szempontból is helytelen lenne.”91 Az ÉT Titkárságától azonban nem csak ő emelte fel szavát. Amikor Dercsényi Dezső és Pogány Frigyes tudomást szereztek a bontási szándékról, közösen írtak levelet Rákosi Mátyásnak és Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének, amelyben a tervezett intézkedést szerencsétlen lépésnek nevezték. Felhívták a figyelmet arra, hogy a bontásnak kétségtelenül rossz nemzetközi visszhangja lesz, valamint hogy a magyar nép is károsodik, amennyiben a Víziváros egyetlen megmaradt műemléki együttesét megbontják.92 Miután abban az időben előfordultak öntevékeny intézkedések (szobrok tűntek el javítás címén, épületeket bontottak le engedély nélkül, stb.), a szakem89 MOL XIX-A-2-V, Nagy Imre miniszterelnök iratai, 54. d. Benkhard Ágost levele Horváth Jánosnak, az ÁEH elnökének, 1954. május 11. 90 Uo. 91 Uo. 92 Dercsényi 1980. 44. p.
