Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes tervezett lebontása és sikeres megmenekülése
Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes... 253 berek kisebb figyelő szolgálatot93 is szerveztek, hogy időben értesüljenek egy esetleges engedély nélküli, „romtalanítás” címen végzett bontási kísérletről. Mindezt Dercsényi Dezső barátja, az ebből adódóan jól informált Sőtér István is megírta Budai oroszlán94 című regényében, amelyben az Erzsébet-apácák temploma Szent Dávid kápolna néven szerepel. A műben az Önkéntes Műemléki Őrségnek nevezett kezdeményezést az alábbiak indokolták: „Kétségtelenül fennáll a veszély, hogy az éjszakai órákban megjelenik egy kis csapat, csákányokkal, kötelekkel, s hajnalra a járókelőket legalábbis felerészben befejezett tények fogadják.”95 Az illegálisnak és akkoriban büntetendő cselekménynek minősülő figyelő szolgálatot résztvevői eredményesnek érezhették, hiszen a templomot nem bontották el az éjszaka leple alatt. Viszont - az ÁEH késlekedése folytán - tatarozása sem indult meg, emiatt félő volt, hogy az életveszélyes állapotban lévő épület állaga az őszi esős idők beálltával tovább romlik. A Fővárosi Tanács - az életveszély elhárítása céljából - az Erzsébet-templom előtt futó Fő utcát kénytelen volt továbbra is részlegesen lezárva tartani, ami sem a forgalom, sem a tanácsi költségvetés szempontjából nem bizonyult ideális állapotnak.96 Ráadásul az idő előrehaladtával egyre nőtt a leomló vakolat, oromdíszek által okozott baleset veszélye is. Mivel a Tanács egy ilyen szerencsétlenségért nem kívánt felelősséget vállalni,97 többször is sürgette az Állami Egyházügyi Hivatalnál a munkálatok megkezdését - eredménytelenül. A hivatalok közötti huzavonára végül Preisich Gábor, a Fővárosi Tanács VB VIII. Városrendezési és Építészeti Osztályának vezetője, Budapest főépítésze tett pontot, kihasználva azt a jogi lehetőséget, hogy az akkor fennálló rendelkezések szerint az életveszélyes épületeket a Főváros a tulajdonos hozzájárulás nélkül is rendbe hozhatta, majd ennek költségeit utólag a tulajdonostól (eb93 Uo. 94 A regény az 1950-es évek Budapestjén játszódik és részben valós eseményeket jelenít meg képzeletbeli elnevezésekkel. Sőtér István arra a kérdésre, hogy regényalakjait életbeli modellekről mintázta-e, az alábbiakat válaszolta: „Kevés kivétellel csaknem mindegyiket több életbeli modell nyomán, anélkül hogy a regényalakoknak bármelyike azonos lenne az egyik vagy a másik életbéli személyiséggel, akinek valamelyik tulajdonságát a regényalakra átvittem. A regényalakok nem egyedi portrék, hanem inkább egy kornak az arcképei. A Budai oroszlán regényalakjait két-három, sőt négy életbéli modell nyomán hoztam létre.” KABDEBÓ 1984. 95 SŐTÉR 1978. 84. p. 96 MÓL XIX-A-21-a, Állami Egyházügyi Hivatal iratai, 4. d. Az 1. kerületi Tanács VB VI. Építési és Közlekedési Osztályának (Mazol Ferenc) levele az Állami Egyházügyi Hivatalhoz, 1954. augusztus 24. 97 MÓL XIX-A-21-a, Állami Egyházügyi Hivatal iratai, 4. d. Az I. kerületi Tanács VB VI. Építési és Közlekedési Osztályának (Fábián Lajos) levele az Állami Egyházügyi Hivatalhoz, 1954. szeptember 2.
