Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes tervezett lebontása és sikeres megmenekülése
250 Épített örökség (Nem szerepelt ugyan a lebontásra szánt épületek között, de a határozat kitért a tér összképében meghatározó szerepű Vásárcsarnokra is: „A tér végső kialakítása érdekében a jelenleg garage-nak használt ormótlan77 vásárcsarnok helyett a tér építészetéhez simuló új épületet kell tervezni.”) A Tanács megengedhetetlennek tartotta, hogy a földalatti állomás transzformátor épülete a téren nyerjen elhelyezést. A testület tervpályázat kiírását javasolta a metróállomással kapcsolatos létesítményekre, valamint a tér beépítési terveire. A határozat - Dercsényi véleménye szerint — karakán és jól megindokolt állásfoglalás volt, egyhangúan, ellenvélemény nélkül hozták, ami a siker kulcsának bizonyult.78 Az épületegyüttes megtartását biztosító döntést az ÉT gondosan és minden irányban (talajmechanikai, statikai, közlekedési, stb. vonatkozásban) kidolgozott műszaki véleménye alapozta meg 1954-ben.79 Mindez azonban annak ellenére sem tett pontot az ügy végére, hogy a metróépítést 1954 februárjában váratlanul leállították,80 így a metróállomás hely- szükségletére való eddigi hivatkozás létalapját vesztette. Az Erzsébet-apácák templomának lebontása ugyanis - az épület életveszélyes állapotára hivatkozva - továbbra is napirenden maradt. Második felvonás: kísérlet az Erzsébet-apácák templomának lebontására Az épület háború során keletkezett és azóta rendbe nem hozott sérülései fokozatosan rosszabb állapotba kerültek az időjárás, valamint a földalatti építkezés következtében. A templom tornya még a metróépítés kezdetén megdőlt, a Fő utcai homlokzat párkánykövei meglazultak, a vakolathullás pedig többször is riadalmat okozott. Az épület előtti gyalogos és közúti forgalom veszélybe került, így a Fővárosi Tanács intézkedésére81 a templom előtti járdát lezárták. Mindez mégsem vont maga után azonnali helyreállítást (vagy legalábbis romtalanítást), 77 A Vásárcsarnokot más korabeli szakirodalom sem tartotta odaillőnek: a Batthyány tér „nyugati, XVIII. századi, rokokó és barokk ötvözetű házsor-színfala 1902-ben a főváros által a legelemibb városszépítési cél nélkül, vöröstéglából épített Vásárcsarnok éppen nem illő épületével eléktelenedett”. HORLER 1955. 595. p. 78 Dercsényi 1980.42. p. 79 RADOS 1984. 2. p. 80 KELEMEN 1970. 58. p. 81 MÓL XIX-A-21-a, Állami Egyházügyi Hivatal iratai, 4. d. Benkhard Ágost levele az Állami Egyházügyi Hivatalnak, 1954. április 20.
