Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes tervezett lebontása és sikeres megmenekülése
246 Épített örökség által indított építészeti vita nyomán keletkezett harc során fontos szerepük van a „szocialista-realista új építészeti stílus” kialakításában, a klasszikus magyar hagyományok értékelésében, így bontásuk az építésznevelésben is nehézséget okozna. Az Építésügyi Minisztériumot képviselő Benkhard Ágost negatív tevékenységnek nevezte a műemlékek lebontását, mondván: „bontással nem fejezhetők ki szocialista alkotásaink”.58 A kérdés eközben napirenden szerepelt a földalatti vasút állomásaival kapcsolatos városrendezési tárgyalásokon is, ahol „a tér megfelelő építészeti kialakítását” tartották szükségesnek.59 Ugyanakkor egy szintén 1952-ben keletkezett, a metró tervezett kialakításáról szóló, az állomások felszíni rendezését rajzokkal illusztráló kiadvány már az Erzsébet-apácák kórházának részleges lebontásáról és az állomás követelményeinek megfelelő átépítéséről írt.60 Néhány nappal ezután a Fővárosi Tanács VB Építési Osztálya arról értesítette a MMOK-ot, hogy „a Batthyány tér szükségessé vált átrendezése maga után vonja a Batthyány tér, Fő utca, Csalogány utca és Duna-part, valamint a Batthyány tér, Szent Anna utca, Fő utca és Duna-part közötti épületkomplexumok elbontását”.61 (Az átirat az öt egyházi műemlékre vonatkozott.) Mivel a műemlékvédelem kérdésében ekkor több szerv (a Fővárosi Tanács mellett az Építési Minisztérium, valamint az épületeket annak idején műemlékké nyilvánító Közoktatási Minisztérium) is illetékes volt, a MMOK képviselői minden követ igyekeztek megmozgatni, több irányban is kifejezve tiltakozásukat a barokk épületek tervezett bontása ellen.62 Felhívták a Fővárosi Tanács figyelmét, hogy az épületegyüttes öt egyházi műemléke olyan teret övez (a barokk idők Bomba terét), amelyen két világi műemlék is áll: a Batthyány tér 3. és 4. számú ház. Ezek értéke csak fokozódik azáltal, hogy ilyen rangos épületegyüttes részei, a szóban forgó műemlékek lebontása tehát a főváros utolsó történelmi terének megszüntetését jelentené. 58 Uo. 59 BFL XXIII. 102.b, Fővárosi Tanács VB-iratok gyűjteménye 3. Jegyzőkönyv a Városrendezési Külön Bizottság üléséről, amelyen jelen volt Pogány Frigyes és Preisich Gábor is, 1952. október 29. 60 BFL XXIII. 102.b, Fővárosi Tanács VB-iratok gyűjteménye 5. Tervezet a földalatti vasút állomásainak kialakításáról, 1952. 61 MÓL XIX-l-5-a, Közoktatásügyi Minisztérium iratai, 118. d. Pogány Ö. Gábor ügyirata a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának, 1952. november 6. 62 MÓL XIX-I-5-a, Közoktatásügyi Minisztérium iratai, 118. d. Pogány Ö. Gábor levele a Közoktatásügyi Minisztériumnak, 1952. november 6.
