Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes tervezett lebontása és sikeres megmenekülése
Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk müemlékegyüttes... 245 ítélt épületek helyzetére: „Meg kellene talán próbálni a templomoknak szovjet rendszerű, áttolással való továbbtelepítését, mert ez mindenképp megérné.” Végül a pártvezetéstől átvett szóhasználattal próbált hatást gyakorolni az érintettekre: „Nem beszélhetünk a múlt tiszteletben tartásáról, ha az elsőrangú műemlékeket, melyeket mégiscsak a népből lett művészek, kézművesek hoztak létre, egyszerűen, vita nélkül lebontjuk.” Megfogalmazásában a dolgozó nép verejtékével létrejött műemlék fogalma köszön vissza. „Ez ellentétes azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a SZU és a népi demokráciák műemlékvédelméből leszűrhetünk.”52 Végvári Lajos levele Rákosi Mátyáshoz is eljutott. Horváth Márton ugyanis továbbította a neki címzett írást a párt első emberének, mégpedig az alábbi, kézzel írt megjegyzéssel ellátva: „Attól tartok, hogy ez a levél elég általános hangulatot fejez ki, távolról sem csak a reakció körében.”53 A Fővárosi Képtár vezetője mindkét címzettjétől kapott választ. Révai Józseftől olyan értelműt, hogy a templomok nem bonthatók le, Horváth Márton pedig szóban arról tájékoztatta, hogy a templom lebontása már elintézett tény.54 Redő Ferenc, a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője szintén tollat ragadott, hogy felettese, Jánosi Ferenc miniszterhelyettes állásfoglalását kérje az ügyben. Levelében a templomok lebontását nagy véteknek, sőt, nemzetközi jelentőségű botránynak nevezte, és az ország műemlékeinek kis számával érvelt: „Szegények vagyunk építészeti műkincsekben és nagyobb gonddal kell bánni velük.”55 Az ellenvélemények nem csak írásban érkeztek az illetékesekhez (illetve az annak tartott személyekhez). 1952. június elején ismételt, rövid megbeszélésre56 került sor az ügyben Pongrácz Kálmánnál, amelyen igen jelentős szakemberek vettek részt, több hivatal és szakterület (építészet, műemlékvédelem) képviseletében.57 A MMOK-ot képviselő Gerő László (szintén a pártvezetés retorikai érveit alkalmazva) felhívta a figyelmet arra, hogy a műemlékek a „sivár nyugati kockaházaktól” való elfordulás idején fokozott jelentőségűek, a Révai József 52 Uo. 53 Uo. 54 MÓL XIX-I-3-j, Népművelési Minisztérium iratai (Nonn György miniszterhelyettes iratai), 6. d. Redő Ferenc feljegyzése Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese részére, 1952. június 17. 55 Uo. 56 MOL XIX—I—3—j Népművelési Minisztérium iratai (Nonn György miniszterhelyettes iratai), 6. d. Pogány Ö. Gábor levele Redő Ferenchez, 1952. július 2. 57 Az egyeztetésen jelen volt Kardos György (a Budapesti Műszaki Egyetem dékánja), Preisich Gábor főmérnök (Fővárosi Tanács Vili. Építési Osztálya), Benkhard Ágost (az Építésügyi Minisztérium VII. főosztályának vezetője), Pogány Frigyes építész (BUVÁTI), Gerő László (MMOK).
