Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk műemlékegyüttes tervezett lebontása és sikeres megmenekülése
Prosinger Lívia: A Batthyány téri barokk müemlékegyüttes... 241 A Batthyány tér rendezése - a Víziváros tornyai A fővárosi műemlékek helyzete speciális volt, mivel a lakosság gyarapodása, az ipari koncentráció és a politikai szerep az építkezések és a forgalom hatványozott méretű megnövekedését, s ami ezzel együtt jár: a régi, elavult városrészek szanálását, a műemlékek gyors pusztulását eredményezte. Az épített örökség védelme és az élet gyors fejlődése közötti egyensúly megteremtése a városfejlesztés és műemlékvédelem egyik legfontosabb feladatának bizonyult.38 Különösen így volt ez az 1950-es évek első felében, a műemlékvédelem történetének szervezetileg leginkább széttagolt időszakában. A budai Batthyány téri épületegyüttes lebontása is ekkor, 1952-ben merült fel - a metróépítkezés kockázatosnak mondott talajmunkálataira hivatkozva39 -, de hosszú levelezésnek, érvelésnek, valamint több szakma összefogásának köszönhetően az illetékesek végül eltekintettek tőle. Az eset szemléletes és gyakran említett példa arra, hogy a diktatórikus rendszerekben a hatalommal való visszaélés milyen veszélyt40 jelentett a műemlékekre, valamint milyen ideológiai viták, milyen konfliktusok közepette végezték munkájukat a műemlékvédelmi szakemberek ebben az korszakban. Pozitív végkimenetele azonban jól érzékelteti, hogy a hatalom még ebben a szélsőséges időszakban sem volt mindenható, és a gyakorlatban bizonyos előnyökkel is járt az, hogy egyszerre két minisztertanácsi szervhez tartozott a műemlékek védelme.41 A történet - Dercsényi Dezső visszaemlékezése szerint - a MMOK „végnapjaiig” nyúlt vissza, amikor annak vezetőjét, Ortutay Gyulát Rákosi Mátyás parlamenti dolgozószobájában fogadta. „Elképzelhető, hogy egy nap Sztálin elvtárs ellátogat Budapestre. S mit lát majd a budai oldalon, ha belép ebbe a szobába? Templomtornyokat egymás mellett... A Szent Anna és az Erzsébet-apácák templomát tehát le kell bontani...” Ortutay ellenállt, azzal érvelve, hogy ezek műemlékek. „Akkor majd a metró építése során össze fognak omlani...” - zárult a beszélgetés.42 A fenti visszaemlékezésben a műemlékek tervezett lebontásának két indoka is feltűnik. A Parlamentből látszódó toronyrengeteg problémáját - néha csak „városi legendának” tartva — sokan ismerik, több könyvben is olvashatunk róla, azonban az iratok nem hivatkoznak erre. A - legtöbbször szigorúan bizalmas jelzéssel ellátott - dokumentumokban a fö indok a jövendőbeli metróépítkezéssel járó helyszükséglet, valamint 38 DERCSÉNYI 1966. 3. p. 39 RADOS 1984. 2. p. 40 ROMÁN 2004. 16. p. 41 Dercsényi 1980. 39. p. 42 Dercsényi 1980.41. p.
