Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi viszonyai a második világháborúig
Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi... 231 Klauzál (korábban István) tér ma egy félig elzárt, közösségi funkcióját vesztett játszótér csupán. Milyen érdekes, hogy a kerület kezdettől fogva a spekuláció és a hasznosítás változatlan csapdájában vergődik. Ahogy a dualizmusban, majd a Hor- thy-korszakban, úgy napjainkban is a spekuláció alakítja Belső-Erzsébetváros városképét, tüntet el házakat, emel újabbakat, szab át telekszerkezetet, és hoz új funkciókat a Klauzál tér környékére. A század közepének városépítészei (Fischer vagy Granasztói) természetesen nem tévedtek abban, hogy a negyed a spekulációs építkezés mementója, a jelen pedig mindent megtesz, hogy az is maradjon. Ezt jelenti „a falak mögé épített 21. század”. A másik csapdahelyzet a lakóhelyi funkciók rendszeréből származik. Bár a negyed soha sem volt olyan értelemben zsidónegyed, mint több nyugat- és közép-európai város hasonló képződményei, de szociális értelemben mindig a gettósítási folyamat terepe volt. A 19. századi Pest ide próbálta kivetni magából a nem kívánatos elemeket, a vészkorszakban ide gyűjtötték össze a fokozatosan elszállítani kívánt zsidóságot, a szocializmus pedig ide költöztette be azokat az alacsony státusú csoportokat, akik munkalehetőség reményében érkeztek a fővárosba, vagy viskóik a zöldmezős lakótelep-beruházások útjában álltak. Mindennek hozadékával a jelennek kellene megküzdenie, ami természetesen irreális elvárás bármely korszaktól. Az azonban nem irreális kívánalom, hogy megkezdjük a megoldás keresését, vagy legalább néhány spektrumát átlássuk és orvosoljuk. A VII. kerületi önkormányzat a Belső-Erzsébetváros lakáspiaci presztízsét az utóbbi évtizedben sikeresen emelte ugyan új épitésü lakóházak, egész utcarészletek beépítésével (például a Kazinczy és a Holló utca között, vagy a Király utca terézvárosi oldalán, a Centrál Passage területén), ám egyrészt nem sikerült a lakóterületi státust emelni, így a lakásárak regisztrálható emelkedése valószínűleg átmeneti jelenség,29 másrészt pótolhatatlan hiányokat okoztak az őrzendő városszövetben. Máskor megelégedtek a városkép megőrzésével, a homlokzat megtartásával, de természetesen ez nem jelent elégséges védelmet. Paradox módon a kerület éppen városképi egyedülállósága, védendő értékei miatt fenntarthatatlan a jelenlegi formájában. Éppen ezért logikus lenne a VII. kerületet, de még a Belső-Erzsébetvárost és annak kisebb egységeit is differenciáltan kezelni. Ennek alapja lehet a Csanádi Gábor, Csizmady Adrienne, Kőszeghy Lea és Tomay Kyra által jegyzett tanulmány,30 mivel az ott ábrázolt, illetve tárgyalt 29 Erre utalnak annak a 2005-ös survey-nek az eredményei, amelyre Csanádi Gáborék beszámolója is hivatkozik. Eszerint a Belső-Erzsébetváros régebbi házaiban 34% az elégedetlenek és csalódottak aránya, 32,2%-uk pedig költözne, vagy már költözik is. CSANÁD1-CS1ZMADY- KŐSZEGHY-Tomay 2008. 223., 227. p. 30 CSANÁDI-CSIZMADY-K.ÖSZEGHY-TOMAY 2008.
