Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Újlaki Pongrácz Zsuzsánna–Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata régészeti módszerekkel: Aquincum, a főváros római kori városelődje – a városi régészet és annak örökségvédelmi hatósági háttere
Újlaki Pongrácz Zsuzsánna-Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata... 211 A feltárásokon előkerült és in situ (helyben) megtartandó maradványok bemutatására alig tudunk az elmúlt évtizedből példát citálni. Az okok elsősorban financiálisak. A hatóságnak jogi eszköze van a bemutatás elrendelésére, anyagi fedezete azonban nincs. A beruházónak lehet, hogy telne rá, de sokszor mégsincs hajlandósága, nem lát „ötletet”, hiszen a romok legtöbbször romként állíthatóak helyre. Ezek nagyobb területen, összefüggéseiket is érzékeltetve, a modern műemlékvédelmi és muzeológiai eszközök és technikák együttes alkalmazása mellett meghatározó élményt nyújtanak szakembernek, városlakónak és utazónak is. „Az utóbbi években alapvető változáson ment keresztül a helyszíni bemutatások megítélése Európában, a Közel-Keleten és Eszak-Afrikában is,... mindenütt óriási áldozatok árán teszik a nagyközönség számára hozzáférhetővé az antik városmaradványokat. ... A középkori és az újkori építkezések közül többnyire nehezen hámozhatok ki az ókori épületek romjai, s talán ez az oka annak, hogy ma még egyetlen olyan megoldásra sem hivatkozhatunk, amelyiket követendő példának nevezhetnénk.”33 A foghíjtelkek beépítése vagy a korábban hosszú ideje nem lakóövezetként hasznosított területek fejlesztése már a gazdasági válság előtt is okozott olyan gondot, hogy a megelőző feltárást követően az ingatlanon nem kezdődött meg az építkezés. A sürü városi szövetben lakónak bosszantó élmény a bedeszká- zott, lekerített „grund”, régésznek siralmas látvány a felhagyott, gaz-felverte ásatási terület, a hatóságnak pedig nehéz megoldandó feladat az esetlegesen statikai és/vagy örökségvédelmi problémákat is felvető helyzet kezelése. A feltárást követően a terület rendezése a feltárást végző feladata, kivéve, ha ott beruházás kezdődik. Ha azonban a beruházás meghiúsul vagy épp csak szünetel, akkor külön kell intézkedni az előkerült maradványok védelméről. A jelenleg hatályos örökségvédelmi törvény hatályba lépése óta kötelező a városrendezési tervekhez, alátámasztó munkarészként, örökségvédelmi hatás- tanulmányt készíteni, amelynek célja, hogy a változtatásnak a kulturális örökségre gyakorolt hatását mérlegelje, és felhívja a figyelmet mindarra, ami akár az örökségi elemeket, akár a leendő beruházást veszélyezteti. A gyakorlat sajnálatos módon azonban nem mindig hozza-hozhatja meg a kívánt eredményt. Az örökségvédelmi hatástanulmányok sokszor utólag készülnek el, és kimerülnek az érintett terület örökségi értékeinek számbavételével, jobb esetben kiegészülve a figyelemfelhívással, hogy lelőhely és földmunka esetén ásni kell. A településrendezési tervek elfogadása során a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve 2011. január 1-jétől a kormányhivatalok kulturális örökségvédelmi irodái csak véleményező szerepet látnak el, hatósági intézkedésre csak jogsza33 PÓCZY 2004. 427. p.
