Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Újlaki Pongrácz Zsuzsánna–Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata régészeti módszerekkel: Aquincum, a főváros római kori városelődje – a városi régészet és annak örökségvédelmi hatósági háttere
Újlaki Pongrácz Zsuzsánna-Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata... 205 Ugyanakkor a hatóságnak az előírások megadása során lehetősége van mérlegelésre. így ha a régészeti örökségvédelmi szempontok indokolják, szigorúbb és enyhébb kikötést is meg lehet adni. Amennyiben a lelőhelyről sok adat áll a rendelkezésünkre, és ezek sorát a próbafeltárás már lényegesen nem gazdagítaná, akkor előírhatja a földmunkával érintett teljes terület régészeti feltárását. Ha azonban a földmunka kevéssé érinti a lelőhelyet (például a régészeti rétegek a földmunka tervezett alsó síkja közelében, vagy valamivel alatta vannak, esetleg a lelőhelyen sporadikusan fordulnak elő a régészeti emlékek), akkor a hatóság (a szolgáltatói szakfelügyelethez hasonlóan a) kivitelezéssel párhuzamosan végzett régészeti megfigyelést ír elő. Természetesen mind a próbafeltárás, mind a régészeti megfigyelés során kerülhetnek elő olyan emlékek, amelyek szükségessé teszik, hogy mégis nagyobb, akár a teljes területet kelljen feltárni. Ugyanakkor a hatóságnak végső soron szem előtt kell tartania, hogy ne rójon aránytalanul nagy terheket a beruházókra, a régészeti feltárás ugyanis sokba kerül, különösen városi lelőhelyen. A törvényi szabályozás szerint a régészeti feltárások költségeit annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált.20 Ezt a rendelkezést különösen sokan kifogásolják - azzal érvelve, hogy amennyiben a régészeti lelet az állam tulajdona, akkor a feltárást is fizesse csak az állam. Könnyen belátható azonban, hogy az állam épp akkor gondoskodik jól, az európai normák szerint és egyszersmind takarékosan, ha úgy tetszik, költséghatékonyan, ha a leleteket a föld alatt, eredeti helyükön, összefüggéseikben stb. őrzi, nem pedig temperált raktárakban, speciális, savmentes papírból készült dobozokban, szakképzett raktárossal, restaurátorral etc. A törvény úgy rendeli, hogy a beruházásokhoz kapcsolódó feltárásoknál különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, régészeti megfigyelés, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit21 kell a beruházónak fedeznie. Ezen túl azonban még ott a restaurálás, a raktározás, a kiállítás, a tudományos közlések és ismeretterjesztő kiadványok megjelentetése. Ezek a kiadások végső soron az államot terhelik. A régészeti feltárásnak nemcsak a horizontális kiterjedése, hanem a mélysége is vethet fel problémákat. Egy régészeti lelőhely akkor tekinthető megkutatottnak, ha „széltében-hosszában” és teljes mélységében ásták - lehetőleg egész területén. Ez a városi lelőhelyeken, leginkább a történeti városmagokban lehetetlen, hiszen a lelőhelyek akár sok száz ingatlanra is kiterjedhetnek, ezek zöme pedig be van építve, ritkaság a több ezer négyzetméteres beruházás, vagy ha 20 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LX1V. törvény 19.§ (3) bekezdés 21 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LX1V. törvény 23.§ (1) bekezdés