Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Újlaki Pongrácz Zsuzsánna–Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata régészeti módszerekkel: Aquincum, a főváros római kori városelődje – a városi régészet és annak örökségvédelmi hatósági háttere
206 Épített örökség akad, akkor az többnyire zöldmezős és nagy valószínűséggel nem érint történeti városmagot. A lelőhelyek mélységi kutatása a sűrűn beépített városrészeken nagyon komoly statikai problémát is felvet. Ezért a régészeti rétegsor legaljáig, a „szűztalajig” csak a próbafeltárások során ásnak, a teljes felületű feltárások a „szükséges mértéket” nem haladják meg. Ezt a mértéket a földmunka szintje határozza meg, ez az ásatási mélység, illetve az erről a szintről lenyúló régészeti objektumokat (pl. gödröket) még fel kell tárni. Régész-szakmailag nagyon nagy felkészültséget igényel egy 4-6 méteres kultúrréteg közepén „megállni”. Ugyanakkor mind a magyar jogszabályok, mind a nemzetközi normák ezt fogalmazzák meg: a lelőhelyeket a lehető legkevésbé szabad háborgatni. Ez pedig a költségek mérséklését is jelenti. A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyek a régészeti örökség egyik speciális, történeti jelentőségük okán kiemelt kezelést igénylő szelete. Törvényi előírás, hogy a beruházások során nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a védett lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti.22 Ez egy folytonosan változó, fejlődő európai fővárosban szinte minden egyes esetben külön megoldást igényel. Olykor, különleges esetekben, ez a rendelkezés és a sajátos régészeti helyzet nem engedi meg a tervezett változtatást. így például a Pacsirtamező utca egyik öreg éttermének felújítása során emelet-ráépítést terveztek, és az alapokat ún. Jet-Grouting technológiával kívánták megerősíteni. Ez az eljárás ementáli sajttá lyuggatta volna a régészeti lelőhelynek a telekre eső részét, így ezt a hatóság nem engedhette. A testvérhegyi római kori villa központi épületmaradványainak szomszédságában épült lakópark minden épületének helyén folyt régészeti feltárás, és volt olyan épület, amelynek elhelyezését a feltárás eredménye alapján módosítani kellett, egynek a megépüléséhez pedig végül nem járult hozzá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A feltárások során különféle régészeti emlékek kerülnek elő, ám ezek egy része gyakorlatilag magával a feltárással megsemmisül. Egy népvándorlás kori gödörnek vagy akár egy kora középkori házacskának csak a foltja marad meg, amit a később beletömődött más színű vagy összetételű föld rajzol ki. Az ásatás közben azt a betöltést távolítják el, végül csak egy „lyuk” marad. Mind a foltot, mind a betöltés kiszedését, mind a betöltés kibontott helyét, magát a régészeti objektumot akkurátusán, szakszerű leírással, fotóval, rajzzal, újabban akár lézerszkennerrel kell dokumentálni. A dokumentáció teljes elkészültét követően, az ásatás végeztével a terület beépíthető. A régészeti emlékek másik részét a megőrzendő emlékek alkotják. A XI. kerületi Kőérberekre tervezett, sokhektáros lakópark szinte teljes egésze régészetileg érintett, területén mindkét em22 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 13.§ (1) bekezdés
