Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Újlaki Pongrácz Zsuzsánna–Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata régészeti módszerekkel: Aquincum, a főváros római kori városelődje – a városi régészet és annak örökségvédelmi hatósági háttere
204 Épített örökség magokat rejtő I., IL, III., V. és a XI. kerület egyes részein. A kiemelt régészeti értékeket tartalmazó területek övezeti besorolása, a használatukra vonatkozó pontos előírások nagyban szolgálhatják védelmüket, az örökség megőrzését. Fontos lenne például, hogy szabályozási terv tartalmazza a régészeti bemutató- helyek (műemléki) környezetében megjelenő közlekedési és egyéb műtárgyak külső megjelenésének színvonalát. Pl. az aquincumi polgárvárost bemutató régészeti parkon keresztül haladó köz- és vasút formaterve lehetőleg tükrözze azt az értéket, amelyet a nemzetközi hírű romterület megérdemel, s ahol turistákat fogadunk, s ne egy ipari barna övezethez kapcsolható, disszonáns látvány fogadja a látogatókat. A magánberuházások esetén is előnyösebb, ha olyan beruházó fejleszt a történeti városmag területén, aki nemcsak kihasználni akarja a terület történeti értékeit a nagyobb nyereség reményében, hanem a régészeti örökséget értékelni is tudja, és élni is tud vele. A hely adottságának nemcsak bevételnövelő oldalát tekinti, hanem tudomásul veszi annak költségnövelő oldalát is. Ez a szemlélet megkönnyíti mind a vonatkozó jogszabályok betartását, mind pedig az örökségvédelmi intézményekkel, örökségvédelmi hatósággal való együttműködést is. Az örökségvédelmi hatóság csak úgy tudja feladatát ellátni, ha egyrészt - a szó szoros értelmében - naponta vizsgálja, bővíti, felülvizsgálja a lelőhelyek nyilvántartását, másrészt proaktív módon is részt vesz a földmunkával járó beruházások engedélyezési eljárásaiban. Jóllehet a kulturális örökség védelméről szóló törvény kimondja, hogy a földmunkával járó fejlesztéseknek, beruházásoknak - beleértve az ásványi vagyon kitermelést is — a régészeti lelőhelyeket el kell kerülniük,17 egyúttal megfogalmazza azt is, hogy „ha a régészeti lelőhely elkerülése a fejlesztések, beruházások költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a fejlesztés, beruházás másutt nem valósítható meg, a veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni”.18 Mivel az örökségvédelmi hatóságnak gyakorlatilag sem jogi felhatalmazása, sem hatékony eszköze nincs arra, hogy egy beruházás költségeit vagy máshol történő megvalósításának lehetőségeit behatóan vizsgálja, ezért az esetek döntő többségében a megvalósítás-kivitelezés feltételeként előírja a megelőző feltárást és annak első lépéseként a próbafeltárást. A próbafeltárás célja a régészeti lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a veszélyeztető források és a megelőző feltárás mértékének meghatározása, valamint a lelőhelyek védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása.19 A próbafeltárások optimális esetben a földmunkával érintett terület 10%-át kutatják. 17 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 19.§ (1) bekezdés 18 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 22.§ (1) bekezdés 19 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 21.§
