Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Prakfalvi Endre: Salgótarján. A Kádár-kor városépítésének paradigmája?
Prakfalvi Endre: Salgótarján. A Kádár-kor városépítésének paradigmája? 157 (1915-1999) tervezte művelődési ház alapkövét is (az intézmény megnyitója 1966. április 3-án volt).37 A szálloda kétszintes, a kiszolgáló, ún. lepényépület és a fölé emelkedő hétemeletes, 84 szobás, zárt, robusztus tömb együtteséből komponált épületet 1964. április 5-én adták át. A neonfeliratot júliusban szerelték fel a tetőterasz gerendázatára. A nyers vagy látszóbeton mint homlokzatképző anyag itt jelent meg először építészetünkben. Alkalmazását esztétikai szempontokon túl - erőteljes texturális hatása indokolta használatát - az motiválta, hogy ekkoriban a város Lábatlant és Ózdot megelőzve az ország legszennyezettebb levegőjű városa volt.38 Ezen a ponton érdemes röviden kitérni a kortárs építészet és a monumentális művészeti ágak viszonyára. Sztálinvárosban egymást erősítő kapcsolatot tételezek: mindenekelőtt a Fő térnek „kell legtöményebben sugároznia azt az eszmeiséget, amelyet minden magyar ember számára Sztálinváros jelent.”39 Egy évtizeddel később, a kecskeméti és annak folyományaképp a salgótarjáni szálló képzőművészeti alkotásokkal történő díszítése kapcsán jellemző polémia bontakozott ki. Az ún. kétezrelékes törvény alapján a beruházási keret két ezrelékét fordították erre a célra. Az építészek, köztük Jánossy is, a nonfiguratív, épületeik karakterét erősítő absztrakt, dekoratív muráliákat favorizálták. Ellenben a szobrászok a figuratív-narratív munkák megvalósításában voltak érdekeltek. A Képzőművészeti Alap mellett működő Művészeti Bizottság jegyzőkönyveiben rögzített vita egy pontján Aczél György, a művelődési miniszter első helyettese is megszólalt. Adminisztratív tévedésnek minősítette azt az álláspontot, hogy az építész - házának akár több tízmilliós költségvetése feletti rendelkezési jogosultsága dacára - szuverén módon, egyéni ízléstől vezérelve dönthetne arról, milyen képzőművészeti alkotások kerülhetnek épületébe, illetve épületére. Aczél hivatalának tekintélyével rögzítette álláspontját: „a középület nem magánügye a tervező-építésznek [...] állami pénzen nem lehet elvállalni az absztrakciót [...] a szabadságon belül bizonyos korlátok vannak [,..]”!40 Az ötvenes évek végén a salgótarjáni városrendezési terv súlypontját tehát a Fő tér kialakítása képezte. A gyenge épületállomány miatt a rekonstrukció a „magban” kezdődött. Fő vonásait (a korabeli közlés szerint) Korompay Andor 37 Ld. Kronológia II. Az épületről: PERCZEL 1962.; Salgótarjáni művelődési otthon. Magyar Építőipar, 16 (1967) 1. sz. 46-47. p.; FARKASDY 1967.; JANESCH [1969] 38 Kronológiai!. 162. p.; ZALAVÁRY 1962.; [JÁNOSSY] 1965.; FERKAI 2001.35-36. p. (A látszó- V. nyers beton készítésének módjához ld. ÚJHELYI 1966., SZÉLL 1967. Az időtájt fiatal, ma neves építészhősünk a Főtér-együttes megtekintésének szakmai programját követően a szerelem oltárán is kívánt áldozni, szobára érvén a szállodában partnernője körültekintett, majd sarkon fordult mondván: igen, de nem itt! (ifj. J. I. kiegészítése az előadást követően.) 39 REDŐ 1951. 40 WEHNER 2002. I. 369-386. p. és passim.
