Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek életvilága a Kádár-rendszerben
Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek ... 285 de ezek jellemzően nagyon drága helyek voltak. Tehát ide már tényleg csak a nagyon tehetősek jártak. Egy Napóleon-konyakért kifizetni akkor 150 forintot, szóval az azért rengeteg pénz volt! Egy komoly bárban megfordult olyan, hogy vonatbüfés - aki halálra kereste magát abban az időben. Vagy magasabb rangú BM-esek, katonák, maszekok. Meg hát a zenészek, akik a jattjukat odahozták, elinni.”51 Weszely Ernő52 bárzongorista, aki a hetvenes évektől rendszeresen játszott Szombathely, Kőszeg és Székesfehérvár éjszakai bárjaiban, így ábrázolta a vele készített interjúban a város éjszakai szórakozóhelyeinek miliőjét. A szombathelyi szállodák éjszakai bárjait (Isis, Claudius) részben státuszuk, részben a közönségük presztízse szempontjából osztályozta. A külföldiek mellett a hiánygazdaság kínálkozó lehetőségeit kihasználó új vállalkozók, valamint az uralkodó elitet megtestesítő magas rangú tisztek jelenléte utal kiemelkedőjövedelmi viszonyaikra, de egyben ez nem jelentett magas kulturális presztízst a leírt éjszakai szórakozóhelyek látogatóinak. A visszaemlékező a helyi zenésztársadalom egy részét úgy jelenítette meg, mint akik kényszerűen próbálták elnyerni a közönség jóindulatát - és egyben védelmét. „Kefekötő betanított munkási minőségben, büntetésből helyeztek át oda [a szombathelyi Savaria Szálló presszójába - H. G.]. Rettenetesen féltem. A vendégek ilyeneket mondtak: »Haver, játszd el nekem légy szíves A járom az utat, mert leütlek.« Vagy másik példa, hogy kért egy számot az illető és gondolkoztam rajta, hogy mi is lehet az. Rutintalan muzsikusként indultam. Nem vártam a pénzre soha, de kivártam egy kicsit. Megfogott és azt mondta: »Apukám, te még engem nem ismersz, csak látsz, [az interjúalany kisgyermek korától világtalan - H. G.] Szóval kemény volt az első időben az éjszakában helytállni. Rutinosabb zenészek tanítottak az éjszakai élet normáira, arra, hogyan kell a vendégekkel viselkedni és a hasonló helyzeteket kezelni. Például olyan formában, hogy a dobos megütögette a hátamat a dobverővel: »hogy tudd ám, hogy mit mondasz a vendégnek, meg majd odaadja a pénzt, csak legyél türelmes...« Számomra ez szokatlan világ volt. Mikor megtanultam, hogy mik az igazi nóták, kellemesebb lett. Érdekes világ volt, mert az emberek szerettek egy zongoristának beszélni 51 Interjú Weszely Ernővel. Készítette: Havadi Gergő. Szombathely, 2008. (Az OHA tulajdonában.) 52 Weszely Ernő [szül. 1953, Sümeg.] zongora- és harmonikamüvész. Zenei pályafutását a hetvenes évek elején Szombathelyen kezdte, 1971-ben, 18 évesen a Savaria nevű szombathelyi bárban volt helyettesítő, beugró zongorista (akiket a zenész szlengben csak „repülőzené- szek”-nek hívtak). Játszott a Pannónia étteremben, az Isis, a Claudius szállók bárjában is, majd többek között Kőszegen, Egerben, Székesfehérváron, Csákváron, a Balaton-parton, Budapesten különböző bárokban és vendéglőkben. Rendszeresen zenélt külföldön, a volt szocialista országokon kívül elsősorban Németországban és Ausztriában.
