Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek életvilága a Kádár-rendszerben
286 A városok mindennapjai, életvilága sok mindenről, és az olyan jó volt, olyan bizalmi állás volt”.53 Később - a fogyatékosságában rejlő lehetőségekre apellálva - a rendőrség két alkalommal is megpróbálta beszervezni.54 A hivatalos tiltás ellenére a korszakban működtek nyilvánosházak, valamint olyan vendéglátóhelyek, presszók, amelyek helyet adtak a prostitúciónak. Ilyen volt a korábban már említett „Tornyos”, a város piroslámpás háza,55 valamint később a Béke presszó: ,A Béke tulajdonképpen abban az időben, a hatvanas évek végén egy presszó volt nappal, annak volt egy első része, aminek olyan kávéházi hangulata volt. De ha valaki a Békét említette, akkor már sokan felszisszentek, mert az hivatalosan egy fertőként volt nyilvántartva. Pedig egy nagyon jó hely volt valójában. [...] Persze a csibészek is bejártak, [...] ami máma természetes, de akkor bűn volt ugye. Ezt a kérdést úgy akarták először megoldani, hogy »akkor kitakarítjuk, kifestjük, a bútorokat kicseréljük«. Új lett a főnök, de a kurvák maradtak! Aztán apám lett a főnök ott is, azt hiszem egy évig, az újranyitásnál. Kitalált néhány új koncepciót, amibe bele akarta a vendéglátóipari vállalat központja vinni, hogy a hely az erkölcsösségnek a szellemében működjön. Egy éjszakai bár viszont általában nem a tiszta erkölcs nevében nyílik. Csak jó lett volna a bevétel is, meg ugye pártfeladat volt a tiszta erkölcsnek a szorgalmazása.”56 Később a városvezetés - látva az erkölcsi (propaganda) és fogyasztási szempontok kibékíthetetlenségét - bezáratta a presszót: „Azért szüntették meg a Békét akkoriban, mert a rendőrség kockázatosnak minősítette a helyet,57 mivel olyan emberek találkozóhelyének számított, olyan élet folyt ott, ami nem volt 53 Rádióbeszélgetés Weszely Ernő bárzongoristával és Szilágyi Gyula íróval a Kossuth Rádió Esti Séta c. műsorában, 2007. november 11. 54 Interjú Weszely Ernővel. Készítette: Havadi Gergő. Szombathely, 2008. (Az OHA tulajdonában.) 55 Musits Jenő a hatvanas években készített, szövegekkel kiegészített fotógyüjteményében így írt a Tornyosról: „Ez az épület volt Szombathely püspöki város utolsó bordélyháza a Vízmellék utcában. A „karicsaiak” büntanyának nevezték. Miután ezt az üzletet a proletárhatalom felszámolta, a volt Vízmellék utca végére épített városi szükséglakásokat nevezték „büntanyának”. Ebben főleg lumpen elemek, lakbért nem fizetők, törvényszegők kaptak szükséglakást. A bordélyház mögött külön állt egy épület, [...] amibe a bordélyházból elzárható fahíd vezetett. A hátsó épületben clausura volt érvényben, ami azt jelentette, hogy ide az „üzletfelek” nem léphettek be. Itt laktak és az utcai épületben végzett „munka” után itt pihentek az örömlányok.” VaML M 17. Musits Jenő: A szombathelyi Nagykar utca monográfiája. [Fotógyűjtemény az 1972-ben lebontott Karicsáról.] 56 Interjú Wagner Róberttel. Készítette Havadi Gergő. Szombathely, 2009. 57 Erre vonatkozólag sem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, sem pedig a Vas Megyei Levéltár anyagaiban nem találtam dokumentumokat.
