Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Nagy-Csere Áron: A nyomortelep emlékezete. Mítosz, kulturális emlékezet, lieu de mémoire?
94 Város - emlékezet — mítoszképzés minden egyes egyénnek van egy élettörténete, valójában azonban nem egyetlen elmondandó és elmondható élettörténet létezik: „Az emberek képesek arra, hogy különféle perspektívákat vegyenek fel, s az eseményeket úgy válasszák ki, hogy az igazolja a kiválasztott narratívumot.”41 A Paul Ricceurre hivatkozó Kovács Éva szerint „a személyes identitás az időbeli folytonosság és annak hiánya, bizonytalansága közötti feszültségből teremtődik. [...] Az önazonosság állandósága és változékonysága, egyezése és ütközése közötti ellentmondást rendre feloldja az a belső eltökéltségünk, hogy annak látsszunk, akik vagyunk. E belső eltökéltség késztet bennünket a folyamatos önkorrekcióra - identitásunk újrafogalmazására.”42 Szamos a klasszikus osztályellenségeken túlmenően természetesen megnevez(tet)i a Horthy-korszak nyomortelepein élő munkásság azon ellenségeit is, akik vele együtt, egy helyen élnek: ezek közül a szegénység normatív értékelése szempontjából legfontosabb szereplők a szocializmus építését a jelenben is akadályozó munkakerülők, stricik, betörők és utcalányok. Ők vezetik át az olvasót a „jelenbe”, ők jelentik a folytonosságot. A szegénységgel kapcsolatos sztereotípiák meghatározó eleme szegénység és deviancia, szegénység és bűnözés összekapcsolása. Horváth Sándor - Herbert J. Gansnak a szegénység pozitív funkcióival kapcsolatos elméletéből kiindulva - rámutat, hogy a nyomortelepekről szóló tanmeseszerű történetek (így Szamosé is) kiválóan alkalmasak lehettek a szocialista társadalom céljainak és értékrendjének a megjelenítésére, s egyúttal státuszszilárdító funkcióval is bírhattak.43 Az ötvenes évek hivatalos diskurzusaiban (így 1956 ellenforradalmi értelmezésében is) újból felerősödik a már 1945 előtti időszakból is - sőt a munkásmozgalmikommunista diskurzusokban Marx és Engels híres manifesztuma óta44 - ismert „tisztességes munkás”-„lumpenproletár” aszimmetrikus ellenfogalmak használata.45 Ezen ellenfogalmakat Szamos a múltra is kivetíti, megteremti azok 41 GERGEN-GERGEN 2001. 94. p. 42 KOVÁCS 2004. 224-225. p. 43 HORVÁTH 2008. 93. p.. HORVÁTH 2009. 163-164. p. 44 Egy jellemző idézet: „A lumpenproletariátust, a régi társadalom legalsó rétegeinek ezt a pasz- szív rothadási termékét a proletárforradalom hellyel-közzel belesorolja a mozgalomba, de egész élethelyzete következtében inkább hajlandó arra, hogy a reakciós üzelmek zsoldjába szegődjék.” MARX-ENGELS 1958. 45. p. 45 Az aszimmetrikus ellenfogalmak természetéhez Id. KOSELLECK 2003a.; HOLLÓS-LAJTAI 1986. 94-95. p. és 98-99. p.: Hollós és Lajtai elbeszélésében a nyomortelepeken élő lum- penproletárokjátszották a főszerepet a fegyveres felkelőcsoportokban. HOLLÓS 1967. 47. p.: Hollós Ervin hírhedt könyvében hosszasan sorolja, melyik fegyveres felkelő hányszor volt büntetve, ám mindössze egyetlen esetben tartja fontosnak, hogy megemlítse az illető lakhelyét is: „Ott volt Misek Károly, a Mária Valéria telepről, ötször volt büntetve.”
