Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kocsis János Balázs: Döntéshozatali mechanizmus a fővárosban az 1960-as és az 1970-es években
Kocsis János Balázs: Döntéshozatali mechanizmus a fővárosban... 377 csoportok, erők, mivel kideríthetetlen és esetleges, hogy ki milyen érdekérvényesítési módot igénybe véve tudta a döntéseket befolyásolni. Azaz összességében, a rendszerből fakadóan, a döntéshozatali mechanizmus áttekinthetetlen, bonyolult és bizonytalan; nem lehet tudni, ki mögött ki állt.9 A rendszer másik jellegzetessége a formális döntési struktúra és a hatalomgyakorlás valódi hierarchikus rendszerének kettőssége volt, amely mind az állami, mind a pártszervezetek esetében megfigyelhető. Az állami struktúra legfőbb döntéshozó szerve hivatalosan az Országgyűlés volt, alárendeltségébe tartozott az Elnöki Tanács és a Minisztertanács. Az informális rendszer csúcsán a Minisztertanács állt, az Országgyűlés szerepe valójában marginális volt, ritkán ülésezett és gyakorlatilag semmilyen témával nem foglalkozott érdemben. A Fővárosi Tanács mindkét hierarchiában a Minisztertanács alá tartozott (a Tanácsi Hivatalon keresztül), a Fővárosi Tanács operatív munkáját viszont a Végrehajtó Bizottság végezte. Az Országos Tervhivatal hivatalosan nem volt a Fővárosi Tanács felettes szerve, de tevékenységét és lehetőségeit a források tervperiódusonkénti „leosztásával” és évenkénti odaítélésével alapvetően meghatározta. Hasonló volt a helyzet az Építésügyi (és Városfejlesztési) Minisztériummal. Mindezen túl számos állami vagy kvázi-állami szerv jelent meg a főváros illetékességi területén - például a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az iparvállalatok, az Országos Takarékpénztár - amelyek várost érintő tevékenységének ellenőrzésére, vagy legalábbis a különböző tervek ösz- szehangolására a Fővárosi Tanácsnak nem, vagy alig volt lehetősége. A párt legfőbb hatalmi szerve formálisan a kongresszus volt, a kongresz- szusok között pedig a Központi Bizottság. A valódi, operatív munkát a sokkal kisebb, mintegy tucatnyi tagból álló Politikai Bizottság végezte. Hasonlóképp, a Budapesti Pártbizottság végrehajtó bizottsága volt az informális legfőbb hatalmi szerv a főváros ügyeiben pártszinten, ez felügyelte a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának működését. A budapesti tanácsi és párthierarchia között a fentiekben leírt összes típusú kapcsolódás megtalálható volt, ámbár a konkrét viszony időről-időre változott (a hatásköri lista például 1956 és 1989 között legalább húsz alkalommal módosult), főbb vonásai közel állandóak maradtak. 1967-ben például hivatalosan a Központi Bizottság döntött a tanács első számú vezetőjének személyéről, azonban némely időszakban a Politikai Bizottságot illette meg ez a jog - de a Központi Bizottság üléseit mindig a Politikai Bizottság készítette elő. Ez azt jelentette, hogy a formális döntés előtt a PB minden esetben tárgyalta a kérdést; azaz a szocialista időszakban végig a legfelső pártvezetés döntött a budapesti tanács9 CSANÁDI 1995. 52-57. p.
