Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
Feitl István: A magyar városi „lobbi” 173 előkészítését ráadásul maga a Fővárosi Tanács végezhette, amelynek vezetői és szakapparátusa természetszerűen a terv mellett állt. A járások esetén is kiemelt fontosságot tulajdonítottak a központnak, amely a vidékre is kiható ipari, kereskedelmi, kulturális, igazgatási funkciót lát el, és a közlekedési hálózatában magához kapcsolja a környezetében élő vidéket. Ezért a járások számának csökkentése egyben önkormányzati hatásköreik bővítését jelentette volna. 1950-ben a kisebb városokat a járások alá rendelték. Ez ellen azonban a városok sorozatosan tiltakoztak, amelynek eredményeként az 1954. évi tanácstörvény kiemelte a városokat a járások keretéből, s a 128 járás mellett 57 járási jogú várost teremtett. Az 1956. évi területrendezéshez készült szakértői anyag úgy érvelt, hogy ezzel a városok elszakadtak a vonzáskörzetükbe tartozó vidéktől, amennyiben viszont nagyobb hatáskörű járások jönnek létre, a kisebb városok azok kereteiben már megtalálhatják szerepüket. Hivatkoztak arra, hogy a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában is voltak járások alá rendelt városok. Pl. a Vajdaságban 13 járásból egyetlen egy sem volt ebből kiemelve. Romániában az erdélyi területeken 76 járás mellett csak 15 járási jogú város létezett. A szakértői elgondolás felvetette, hogy a járás alá helyezést fokozatosan hajtsák végre. (Az anyag megemlíti, hogy már 1912-ben felvetődött az Alföldön városkörnyéki községek szervezése, 1948-1950-ben is volt ilyen kísérlet Szeged, Kecskemét és Hódmezővásárhely esetében.) Végül a terv abba az irányba haladt, hogy a járások területét és hatáskörét, mindenekelőtt a megyék rovására, növeljék. Ez annyit jelentett, hogy új típusú városi jogállás alakult volna ki nagy önállósággal, viszont másodfokú hatóságként a járási tanács és igazgatási szervek lettek volna illetékesek. Tehát lettek volna a megerősített járások alá tartozó városok, viszont ott, ahol ezekhez szorosan kapcsolódtak községek, létre kellett volna hozni a városkörnyéki község jogállását. Ilyen esetben a városnak járási jogkört kellett volna biztosítani. Erdei Ferenc egyik változatban 90 járással és ehhez 58 járási jogú várossal számolt, ami összesen 148 járási szintű területi egységet jelentett volna. A másikban 92 járással és 18 járási jogú várossal számolt, ebben az esetben a városok nagyobb része járások alá került volna.6 A városi érdekek érvényesítésének lehetősége a hatvanas években Az államhatalmi központ és a helyi hatalom viszonya 1956 után fokozatosan átalakult. 1957 közepén az egész korszakra kiható fordulat állt be a tanácsokkal 6 MÓL XIX-A-2-gg. 23. d.
