Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
174 Városhálózat, városfejlesztési politika kapcsolatos politikában, ami idővel hatással volt a városok helyzetére is. Az év második felében megszülettek azok az elvi horderejű döntések, amelyek a rendszer módosulását eredményezték. Az első ilyen döntésre a parlamentben került sor, amikor 1957. június 9-én megszületett az 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályozásáról. Ennél fontosabb volt a Politikai Bizottság 1957. július 9-i ülésén hozott határozat, amely újrafogalmazta a tanácsok pártirányításának elveit. A helyi párt- és tanácsi vezetés viszonyát illetően az MSZMP Politikai Bizottsága alapjában véve az összefonódás, semmint az alárendelődés modelljét preferálta. Később a pártban belső előírás ösztönzött arra, hogy a tanácselnököt a helyi párt végrehajtó bizottságába, a párttitkárt pedig a tanács VB-jébe válasszák be. A harmadik lényeges mozzanat, hogy 1957 szeptemberében javaslat került a PB asztalára a tanácsok igazgatási és gazdasági hatáskörének növeléséről. Az ipari érdekcsoportoknak ekkor ugyan sikerült megakadályoznia a határozat érvényesítését, 1959 októberében azonban, a mezőgazdaság szövetkezetesítésének gyors ütemű előrehaladása miatt, a Központi Bizottság most már a gyakorlatba is átültette a megyei és járási tanácsok befolyásának növelését. A gépállomások kettős irányítás alá, a legfontosabb kinevezési hatáskörök megyei és járási szintre kerültek. Újra megfogalmazódott, hogy az ipari koncentrációval együtt a helyi közlekedési és bizonyos kereskedelmi vállalatokat megyei hatáskörbe kell adni. Ugyanakkor a kisközségek igazgatási apparátusát egy helyre kell összevonni. Kádár János az MSZMP VII. kongresszusán, 1959 novemberében megerősítette a decentralizációs politika érvényességét, illetve a tanácsi hatáskörök további ésszerű bővítésének szándékát. A helyi agrárium és a tsz-ek napi irányítása a szövetkezetesítés után a járási szintű tanácsok felértékelődéséhez vezetett. 1959 októberében a Központi Bizottság utasította a járási tanácsokat, hogy minden erejükkel segítsék a szövetkezetek szervezését, és ehhez anyagi-hatásköri eszközöket is biztosított. Ekkor döntöttek arról is, hogy a szövetkezetesítés után az egymás közelében fekvő, ezernél kisebb lélekszámú községek közigazgatási apparátusát székhelyközségbe kell összevonni a tanácsszervezet érintetlenül hagyásával. A szétaprózott községi tanácsi (és pártszervezeti) háló fokozatosan elveszítette jelentőségét. A hatvanas évek elejétől meg is kezdődött a községegyesítés, valamint a közös tanácsok és pártszervezetek létrehozása. 1962-től három megyében kísérleti jelleggel legfelsőbb pártpolitikai irányítás mellett, majd ezt követően a hatvanas évek közepétől általánosan is beindult ez a folyamat. A szövetkezetesítés a fejlesztési pénzek elosztásában erősen éreztette hatását. A községfejlesztési alap (Kofa) a termelőszövetkezeti községeket és városokat preferálta egészen 1966-ig. A vidék helyzetét az is befolyásolta, hogy a szövetkezetesítés folyamatában kialakult és megerősödött agrárlobbi nem a fal
