Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok: a szocialista városok a nemzetközi várostörténeti irodalomban
60 A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései megújítani szándékozó szerzők már-már rituálisan kezdtek hivatkozni Kotkin foucaultiánus eredményeire, aminek az volt a funkciója, hogy új tájékozódási pontokat jelöljenek ki. A könyv mágnesként vonzotta maga köré az új kultúratörténeti interpretációkat adaptáló szerzőket, akik előszeretettel citálták Kotkin passzusait a bolsevista nyelvhasználat hatásáról. Az imént említett, Amerikankáról szóló történet, vagy a város építésének történetei elsősorban nem azért váltak fontossá Kotkinnál és a rá előszeretettel hivatkozó szerzőknél, mert új adalékokat ismerhettünk meg egy szocialista város történetéről. Számukra azért tűntek sokkal fontosabbnak ezek a történetek, mert rávilágítottak arra, hogy a tények konstruálásának módja a források nyelvéből, jelen esetben a bolsevik nyelvhasználatból fakadt. A munkások kifejezés, kontextustól függően, más és más jelentést nyert a szövegben. A szocialista városok az újabb megközelítéseket használó szerzők számára ettől fogva egyre inkább metaforikus vizsgálati tereppé váltak. így történetükön keresztül elsősorban az vált vizsgálhatóvá, miként kezeltek egyes jelenségeket tényként, nem pedig az, hogy melyek voltak az úgynevezett tények. A kilencvenes évek végétől a szocialista korszak kutatásában elszaporodtak azok a munkák, amelyek magukon viselték a „nyelvi fordulat” hatásait. Ezért Kotkin könyve nem csupán a szocialista városok kutatásában vált fordulatot jelző hivatkozási alappá, hanem a totalitárius narratívát egyre inkább elvető szovj etológiában és a szocialista országok kutatásában is. Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy mire használták a nemzetközi szakirodalomban a szocialista városokat, kutatásukkal hogyan járultak hozzá az újabb módszerek elterjesztéséhez a szocialista korszak kutatásában, és miként termékenyítette meg ez a terület a várostörténetet. Úgy tűnik, hogy a szocialista városok kutatásában éppolyan szerteágazó módszertan honosult meg, mint a várostörténetírásban, ezért a várostörténet legújabb módszerei mindig némi időbeli csúszással jelentek meg a szocialista városokról keletkezett szövegekben. A szocialista városok kutatói úgy igyekeztek adaptálni az új módszereket, hogy közben maga a szocialista korszak kutatása is jelentős változásokon ment keresztül. Hovatovább úgy jártak, mint az egyik magnyitogorszki nótában szereplő szerető, aki, amikor megírta a városban dolgozó szerelmének, hogy hamarosan a városba érkezik és találkozzanak a pályaudvaron, a következő választ kapta: hozzad magaddal a pályaudvart, mert itt nincs.2 A városi szinten keletkezett iratok tömege és új nézőpontja miatt új módszerekre volt szükség, ezért a szocialista városokról szóló újabb történeti irodalomban a források jellege is kikényszerítette a nézőpontváltást. 2 Kotkin 1995.95. p.
