Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok: a szocialista városok a nemzetközi várostörténeti irodalomban
Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok 61 Karl Otto Hondrich igen pontosan fogalmazta meg, hogy az empirikus migrációkutatás egyik legfontosabb eredménye az, hogy „a vándorlás alanyai nem az egyének, hanem a szociális hálózatok. Pontosabban az első bevándorlók magukkal hozzák a családjukat, unokatestvéreiket, falubéli társaikat, tehát éppen származási közösségeiket.” Vagyis „kilépünk ugyan a származási közösségeinkből, de magunkkal is visszük ezeket mint »átszármaztatott« közösségeket. [...] Minél tágabb keretbe lépünk tovább, annál »higabbnak« mutatkozik az előttünk álló közösség - és annál fontosabbak lesznek a mögöttünk álló közösségek: kulturális, kommunikatív, társadalmi tőkeként, továbbá olyan védett helyként, ahová visszatérhetünk”.3 S bár a bevándorlók egy egész pályaudvart nem vihettek magukkal az új szocialista városokba, de a mögöttük álló közösséget igen. Hasonlóképp a történészek vagy társadalomkutatók, amikor rácsodálkoztak a szocialista városok kimeríthetetlennek tűnő témájára vagy iratanyagára, magukkal hozták azokat az elemzési módszereket, amelyek az adott időszakban a mögöttük álló szakterületen éppen bevettek voltak. A kultúratörténeti nézőpontváltás gyökerei megtalálhatók a szocialista városokról szóló korai szociológiai tanulmányokban is. A szociális kapcsolatok vizsgálata mellett az a régi kérdés is kutatás tárgyát képezte a „szocialista városokról” szóló szociológiai irodalomban, hogy a bevándorlók eltérő életformájuk miatt milyen konfliktusokba kerültek egymással. Zdravko Mlinár az új szlovéniai iparvárosban, Novo Velenjében4 folytatott kutatásai alapján arra a sztereotípiáktól eltérő eredményre jutott, hogy a barátokkal rendelkezők aránya a legkisebb a falusi településekről, míg a legnagyobb a nagyobb városokból származók körében volt. Mlinár szerint tehát minél nagyobb településről származott valaki, annál több barátja volt Velenjében.5 A barátokkal rendelkezőknek 49%-a hatszor vagy többször, míg kétharmada hetenként legalább egyszer találkozott barátaival. A baráti kapcsolatok intenzitása szintén nem mutatott összefüggést a baráti érintkezések gyakoriságával. A régebben bevándoroltak egyre kevésbé kerestek maguknak barátot szomszédaik közül, a legjobb barátjukat a szomszédban megtalálók aránya pedig az iskolai végzettség növekedésével csökkent.6 A baráti kapcsolatok térbeli kiterjedését az Egyesült Államokbeli New Mexico egyik új településén ugyanígy megfigyelték.7 Mlinár megállapította, hogy a központi állami beavatkozás magas foka ellenére 3 HONDRICH 1999. 4 Velenjét 1981 és 1990 között Tito után Titovo Velenjének hívták. 5 MLINÁR 1971.239. p. 6 MLINÁR 1971. 240-243. p. 7 SPROTT 1962. Idézi MLINÁR 1971.243. p.
