Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
500 Recenziók A politikai diktatúra társadalmiasítása. Nyelv, erőszak, kollaboráció, ellenállás, alkalmazkodás Szerk. Ö. KOVÁCS JÓZSEF - KUNT GERGELY Miskolc, 2009. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet Új- és Jelenkori Magyar történeti Tanszék. (A jelenkortörténet útjai 3.) 211 p. A Miskolci Egyetem Jelenkortörténeti Műhelyének 2008 májusában rendezett konferenciáján elhangzott előadásokat közlő tanulmánykötetet tavaly vehette kezébe a nyájas olvasó. A tudományos szimpózium szervezői olyan kutatóknak kívántak megszólalási lehetőséget biztosítani, akik a 20. századi magyar történelem totalitárius szakaszait - a kurrens társadalomtörténeti problémafelvetésekre reflektálva - a mindennapok tapasztalataiból kiindulva próbálják feldolgozni. E megközelítés - a normatív ítéletalkotás helyett - arra kérdez rá: milyen eszközök révén fogadtatta el a (párt)állam saját programját és hatalmi-malmi rendszerét a társadalommal. Azt a folyamatot kívánja tetten érni, amint az utópisztikus társadalom-átalakító célokat dédelgető rezsimek kisajátítják a társadalmi viszonyok nyilvános értelmezésének és átértelmezésének lehetőségét, amit a szerkesztők „a politikai diktatúra társadalmiasításának” neveznek. Ugyanakkor a politikai propaganda befogadása, az elfogadás és alkalmazkodás, valamint az ellenállás formái is a vizsgálódás tárgyát képezik. Ebben a paradigmában a hatalom és a társadalom közti konfliktus elsődleges színtere a nyelv: minden újonnan berendezkedő rezsim azzal próbálja uralni a társadalmi viszonyok sokféleségét, hogy „olvashatóvá” teszi a maga számára: sémákat alkot, kategorizálja a cselekvőket. Ezzel egyidejűleg - a tájékoztatás monopóliumára támaszkodva - olyan szemantikai tereket hoz létre, amelyekben megbélyegzi és kriminalizálja az általa helytelennek minősített csoportokat és magatartásmintákat. Ám a társadalom radikális átalakításának programja nem korlátozódik a nyelvi regiszterre. A közösségi terek újraalkotásával is új pozíciókat jelölnek ki az individuumok számára. A változtatás kényszere így az egyéni életvilágokig hatol, s nem nélkülözi a fegyelmezés korporeális formáit sem: a kitiltást, az elzárást vagy a megsemmisítést. Noha a klasszikus totalitarizmus-értelmezések a társadalomnak az állammal szembeni alávetettségét hangsúlyozzák, a mindennapok története éppen arra mutat rá, hogy az állampolgárok korántsem bizonyultak eszköztelennek a politikai hatalommal szemben. A hivatalokkal való kommunikációban megnyilvánuló manipulativ stratégiák révén maguk is aktívan formálták a diktatúra működését, s térítették el azt eredeti agendájától. A kötetben szereplő tanulmányok a fentebb körvonalazott témák alapján három blokkba szerveződnek. Az első a társadalmi terek újrafogalmazását tárgyalja (Épített környezet - életvilág és politikai hatalmi eszköz), s némi helytörténeti jelleget is kölcsönöz e résznek, hogy két tanulmány is Miskolcot teszi vizsgálódásának színtérévé. Szűts István Gergely a Tanácsköztársaság helyi szerveinek lakáspolitikáját vizsgálja. írása jól példázza, hogy egy mégoly rövid életű és felettébb viszontagságos helyzetben hatalomra kerülő totalitárius kísérlet sem mondott le a társadalmi igazságosság azonnali URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 500-503. p.
