Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
486 Recenziók sze sokkal kevésbé pontosan meghatározni - egy-egy épület bérlőinek körét. A korábbi korszakokra csak adókönyvekből (már ahol megmaradtak) meríthető munkaigényes kutatások révén némi információ, ezek is csak az egész ház, és nem az egyes lakások vonatkozásában. Csak remélni lehet, hogy a címtárak majdani digitalizálása valamelyest segíteni fog e probléma megoldásában. Az adott helyzetben a szerzők legalább a lakások méreteinek, komfortfokozatának bemutatásával igyekeztek meghatározni egy- egy lakóház bérlőinek körét. A tanulmányok füzére és a magvas szerkesztői bevezető tanulmány meggyőzően bizonyítja egyrészt azt, hogy aligha lehet egy városrész egységes építészeti képéről és társadalmi összetételéről beszélni, hiszen a Nagymező utca - és „kitüremkedése”, a szintén vizsgált Klauzál tér - három, eltérő építészeti stílust, társadalmi összetételt és szerepkört testesít meg. Kemény Mária ezt az urbanizációs folyamat különböző periódusaira, lépcsőfokaira vezeti vissza: az eredetileg falusias beépítésű utca második urbanizációs periódusát az 1838. évi árvíz pusztításai utáni újjáépítés konjunkturális szakaszában határozza meg, amelynek értékesebb, egy- és többemeletes épületeinek létrehozásában - a mai Bajcsy Zsilinszky út és a Mozsár utca közé eső szakaszán - joggal látja a Lipótváros szomszédos részében végbemenő építkezések hatását. Az utca azon szakaszának a létrejöttét, amely ma „pesti broadwayként” ismert, és az utca egészének jellegét meghatározza, az Andrássy út kiépítése tette lehetővé. Az utca viszonylag keskeny szakasza itt már korábban kiöblösült, a határán álló régi, kisebb épületek lebontása után az Andrássy úthoz igazodó épületeket emeltek. Azon gondolkodva, hogy miért éppen a Nagymező utca Mozsár és Királyi utca közötti szakaszán épült ki ez a kulturális / vigalmi központ, míg a szomszédos Jókai utca hasonlóan e területen kiöblösödő részén két tér alakult ki, amelynek déli sarkában egyedül a Zeneakadémia épülete jelez kulturális funkciót, azt kell feltételeznünk, hogy nyilván az eredetileg a városrész központjának szánt Terézvárosi plébániatemplom vonzhatta ide a többi, kulturális szerepkört betöltő intézményt. (Majd a szintén az utcáról nyíló Klauzál tér válik a leválasztott, új, önálló kerület, az Erzsébetváros egyik központjává.) Az utca harmadik, a Király utcától a Rákóczi útig terjedő szakaszát az urbanizációs folyamat a 20. századig kevésbé, illetve vegyesen érintette. Néhány nagyvárosias épület megjelenése ellenére megőrződött az első urbanizációs periódus kisvárosias jellege. Azaz, nemhogy egy egész városrész, kerület, de még egyetlen utca sem tekinthető, sem építészetileg, sem társadalmilag egységesnek. A 22 tanulmány nagyobb tematikus csoportokat alkotva követi egymást. Az első blokknak a szerkesztő az Épületcsoportok szerény címet adta, holott ez a rész áttekinti a vizsgált terület egész építéstörténetét. Hídvégi Violetta az 1808-1873 közötti, tervrajzokkal is dokumentálható korszakát mutatja be, a lakók összetételére vonatkozó adatok hiányában a lakások minőségére koncentrálva. Kár, hogy csak összesítve adja meg a szobák, konyhák, kamrák számát, hiszen az alaprajzok alapján bizonyos következtetések levonhatók az egyes lakások méretére is. Viszont a tulajdonosváltások pontos regisztrálásával sejteti a mögöttük rejlő telek- és ingatlanspekuláció méreteit. A Klauzál teret bemutató Fabó Beáta-írásban valósul meg legteljesebben a ház - lakások - lakók komplex szemlélet: e nagy ívű tanulmány a kezdetektől a mai napig (vagy tegnapig) követi nyomon a tér kialakulásának és a teret övező épületeknek a történetét. így lehe
