Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Nagy Ágnes: A hatalom és tudás városa, 1945–1970
Nagy Ágnes: A hatalom és a tudás városa, 1945-1970 47 alista hatalom eszméinek, ideáljainak megtestesülése érdekli, illetve ezek jelenlétét mutatják ki a hétköznapi környezetben. Másrészt arra irányul a figyelem - elsősorban az inteijúzás módszere révén -, ahogyan a szocialista állam által teremtett lakóhelyi környezet identitásokat hoz létre. Ugyanakkor van olyan, a hatalmi diskurzust előtérbe állító társadalomtörténeti vizsgálat, amely a hatalmi szándék és ideológia hétköznapi meg (nem) valósulását képes megmutatni azáltal, hogy a várost a hatalom és a társadalom közötti érintkezésben létrejö- vőnek tekinti.5 Azokat a folyamatokat teszi láthatóvá, ahogyan a hétköznapi élet intézményes kereteinek megteremtésében és az ebben adódó mindennapi konfliktusokban a hatalmi elképzelés által kijelölt keretekből előre nem látható módon kicsúszik a társadalom autonóm szerveződése. A „szocialista város” és a „lakótelep” mint entitás vizsgálata implicite azt feltételezi, hogy ezekben a képződményekben a szocialista városi lét sürítve, esszenciaszerüen van jelen és fogható meg: a szocialista rendszer működése akkor ragadható meg leginkább, ha az általa újonnan létrehozott képződményeket elemezzük. Csizmady Adrienne ezt az előfeltevést a lakótelepek kapcsán mondja ki: „a lakótelep példáján jól nyomon követhető és megérthető, hogyan működött a szocialista várospolitika és lakáspolitika”.6 Másutt megjegyzi: „a szocializmus idejében a lakótelep mintegy szimbolizálta, megtestesítette mindazt, amit a szocializmus a saját lakásépítéséről és lakáspolitikájáról gondolt”.7 8 De ugyanerre utalt korábban, igaz, pozitív fejleményként értékelve ezen szemlélettől való elfordulást Szirmai Viktória is: „Egyre többen vetik el azt a nézetet, hogy a szocialista életmód az új városok (vagy éppen az új lakótelepek) sajátszerűsége Ennek a szemléletnek a példáját a történészek köréből is idézhetjük. Horváth Sándor Sztálinvárosról írott munkájában olvasható: „Sztálinváros 1950-es évekbeli története - éppen a nagyfokú állami ellenőrzés miatt - sürítve magában foglal számos olyan, a társadalom történetét jellemző folyamatot, amely meghatározó volt a második világháború után”.9 Ez a szocialista városok és lakótelepek vizsgálatát meghatározó előfeltevés a reprezentativitás problémáját veti fel. Az e tekintetben felmerülő elméleti kérdéseket azonban a kutatás mindeddig nem tudatosította. A probléma körvonalazásában Horváth Sándor Sztálinvárosról született munkája lényegében valamennyi támpontot megadja. A németországi NDK-kutatásba illeszkedő várostörténeti - méghozzá a szocialista városokat elemző - munkák kapcsán 5 HORVÁTH 2004. 6 CSIZMADY 2003. 12. p. 7 CSIZMADY 2003. 66. p. 8 SZIRMAI 1988. 8. p. 9 Horváth 2004. 10. p.
