Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)

Recenziók

478

Recenziók

Platón és Arisztotelész ideáltípusainak — és ezek továbbélésének (Max Weber) - ismertetését követően azonos időmetszetben különböző településszerkezetű poliszokat mutat be, illetve a speciális, összetett szerkezetű Athént, amelynek területéhez a teljes Attika (tengerpart, belső vidék) is hozzátartozott.

Az időről időre végrehajtott tipologizálás, a konstrukciók, a rendszer újraalkotása minden történeti- és társadalomtudomány számára az egyik legszükségesebb tudományos megismerő eszköz; mindez definiálással, vagy a meglévő meghatározás továbbfejlesztésével jár. Franz Irsigler professzor (Universität Trier) is e munka fontosságára hívja fel a figyelmet, s historiográfiai áttekintését, egy Weberből kiinduló megalapozást követően, Hektor Amman 1956. évi, lakosságszámon alapuló középkori várostipológiájával indítja. Majd a középkori városhálózat, illetve a szempontrendszer bővítésével a városhierarchia kutatásának egymásra épülő, egymással diskurzust folytató újabb eredményeit (pl. Edith Ennen, Carl Haase) emeli ki. Hangsúlyozza a kartográfiai módszer hasznát. A fenti módszer által elérhető további eredmények érzékeltetésére a városi centrális funkciókat négy szektorra osztja-A: uralom és közigazgatás; B: gazdaság; C: egyházi élet és kultúra; D: további, különböző infrastruktúra elemek és funkciók -, és az egységesítést szolgáló piktogramok útján mindezt Saarburg példáján be is mutatja. Kitér a katedrálissal rendelkező és püspöki székhelyként számon tartott városok specialitásaira, e várostípusok további kutatásának fontosságára. Ugyanakkor a leegyszerűsítő tipologizálás veszélyére is felhívja a figyelmet, amikor egy több funkciójú város esetében csak egyetlen egy domináns tulajdonságot emelnek ki (pl. a szőlőgazdaságban, bor-, vagy sókereskedelemben betöltött szerep), míg a többi funkciót háttérbe szorítják. Ugyanakkor a szerző hangsúlyozza, hogy ezzel az eljárással szemben a városi funkciók összetett, sokoldalú vizsgálatára kell törekednünk.

A városkategóriák - pl. „törpeváros”, kisváros, nagyváros, középváros - mellett már az előző tanulmányban megjelent a falu és város között átmenetet képező települések, legfőképpen a „mezővárosok” problematikája. Rolf Kießling professzor (Universität Augsburg) a nagyon széles skálán mozgó, többjelentésű Markt fogalom esetében, középkori felnémet példákon azt vizsgálja, hogy hol is helyezkedhetnek el ezek a települések a falu és város közötti fogalomrendszerben. A kisváros-kutatás áttekintését követően kifejti, hogy a felnémet térségben a Markt egyaránt jelenthetett valamilyen piachelyet (pl. heti, vagy éves), valamint egy privilégiummal a többi közül kiemelt települést. A korabeli terminológia nem egyértelmű, ami a klasszifikációt eddig sem segítette (pl. oppidum, forum, villa, stat). A szerző három példán keresztül mutatja be a középkori Marktok regionálisan eltérő funkciórendszerét, fejlettségét. (Pl.: Bajorország: a territoriális hatalom kiépítésének komplex eszközei; Kelet-Svábfold: hierarchikusan betagozódott, döntően gazdasági (textilipari) szerepkört ellátó települései; Felső-Rajna vidék: a különböző gazdasági szektorok részben bel-, részben külkereskedelemre orientált települései.)

Bizonyos tekintetben szorosan e tanulmányhoz csatlakozik Holger Th. Gráf (Hessische Landesamt für Geschichtliche Landeskunde) az európai kisváros-kutatás jelenkori konjunktúrájának ismertetéséről szóló tanulmánya. Bár a kisvárosokat illetően német nyelvterületen számos kora újkori, majd a polgárosodás időszakából származó irodalmi reflexiót találhatunk, e témakör szaktudományos kutatása - a településtípus-