Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
Prokopovych, Markian: Habsburg Lemberg 467 súlya jellemzett, illetve az 1867-ben Galícia önálló országgyűlésének (Sejm Krajowy) megalakulásával és 1870-ben Lemberg városi autonómiájával útjára indult időszakot, amelyben az egyre erősödő nacionalizmusok kihívásaival kellett a helyi hatóságoknak szembenézniük. A századvégi monarchiában azonban a nemzeti és politikai identitások valós képe alapvetően különbözött attól a megjelenítéstől, ahogyan azt a huszadik századi nemzeti történetírók ábrázolni igyekeztek. Lembergben, egymással párhuzamosan, több nemzeti törekvés is létezett és vetélkedett egymással a város közösségi terei felett gyakorolt befolyás megszerzéséért, de a birodalmi szimbolizmus meghatározó szerepe továbbra is érvényesült. Noha számos kísérlet történt ezeknek a köztereknek a kisajátítására, valójában nagyon ritkán kérdőjelezték meg a császári uralom legitimitását. Mindemellett a nemzeti ünnepségek nagyközönségre gyakorolt hatását sokszor túlértékelik, figyelmen kívül hagyva, hogy még a legradikálisabb értelmiségiek (így pl. Franciszek Jan Smolka1) is sokirányúi lojalitással bírtak és egyszerre több mozgalomban is részt vettek. A mü rávilágít arra, hogy Lemberg és építészetének nemzeti és pozitivista narratívái mögött mindig is létezett egy „kozmopolita”, bár „provinciális” és ambiciózusan Bécshez hasonlított, valójában inkább „kelet Bécseként” jellemzett város a „lengyel kultúra bástyája”, az „ukrán Piemont” vagy éppen az „Izrael anyja” kizárólagos képzeteivel szemben. Az épületeket, utcákat, parkokat, emlékműveket, valamint az ezekhez kapcsolódó ünnepségeket és megemlékezéseket mind ama kultúrpolitika alakította, amelyet a Vormärz időszakának osztrák politikai elitje hozott létre, s amely majd a 19. század utolsó harmadában, a nacionalizmusok megerősödése idején is tovább élt. A képzelt és valós építészet Lemberg tágabb értelemben vett közönségét egy „elképzelt közösséggé” egyesítette. A könyv megírása során két jelentős mü gyakorolt közvetlen hatást a szerzőre. Egyrészt Cari Schorske a bécsi századvég politikájáról és kultúrájáról írott könyve,2 amelyben arra mutatott rá, hogy a történész az építészetet és a változó városképet miként használhatja forrásként. Másrészt Moravánszky Ákos Versengő látomások című,3 úttörő építészettörténeti müve, amelyben Bécset a kettős monarchia más városaival összevetve kimutatta, hogy a modemitás milyen változatos, gyakran egy városon belül is számos „versengő látomás” eredményeként jelent meg az építészetben. Mindemellett a Habsburg Monarchia területén a városi kultúra, a városi tapasztalat percepciói, a városnak a sajtóban napvilágot látott különféle képei és megjelenítései, a művészet, építészet, zene, irodalomkritika terén született legújabb tudományos müvekre, valamint az ünnepségek és megemlékezések kultúrájáról szóló kutatásokra támaszkodott a szerző. 1 Élt 1810-1899. Egykori lengyel forradalmár, majd parlamenti képviselő, galíciai liberális politikus, Lemberg egyik legfontosabb jelképének számító, az 1869-ben Lengyelország és Litvánia egyesülése, a lublini unió 300. évfordulója alkalmából létesített emlékhalom létrehozásának kezdeményezője. 2 SCHORSKE, Carl Emil: Bécsi századvég: politika és kultúra. Budapest, 1998. Helikon kiadó 3 MORAVÁNSZKY ÁKOS: Versengő látomások: esztétikai újítás és társadalmi program az Osztrák-Magyar Monarchia építészetében, 1867-1918. Budapest, 1998. Vince kiadó. M. gyöngy Katalin fordítása
