Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
RECENZIÓK lees, Andrew - lees, Lynn Hollen Cities and the Making of Modern Europe, 1750-1914 Cambridge - New York, 2007. Cambridge University Press. (New Approaches to European History) 300 p. A „hosszú” 19. századi Európa történelmét leginkább meghatározó folyamatok közül talán az urbanizáció a legfontosabb. A 18. század közepétől az iparosodás hatására bekövetkező rohamos demográfiai növekedés egyértelművé tette, hogy a korszak meghatározó gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi szerveződésének alapegységei a nagyvárosok lesznek. Míg az urbanizációs folyamat kisebb-nagyobb időbeli eltolódásokkal Európában mindenütt megfigyelhető a 19. században, addig a városok fejlődése és modernizálódása sokszor nagyon eltérő mintákat követett a kontinens különböző országaiban. Ezt a rendkívül összetett jelenséget próbálja meg bemutatni a várostörténész házaspár, Lynn Hollen Lees és Andrew Lees, közös összefoglaló munkájukban. A könyvet a kiadó egy kifejezetten egyetemi hallgatók számára készült kötetekből álló sorozat legújabb darabjaként jelentette meg, ezért kurtított tudományos apparátussal, ugyanakkor viszonylag részletes tájékoztató bibliográfiával rendelkezik: az egyes fejezetek végén, az adott témához kapcsolódó fontosabb szakirodalom felsorolása mellett a függelékben városonként külön-külön megtalálhatóak a fontosabb várostörténeti munkák. A szerzők feladata tehát már a sajátos műfaj miatt sem volt könnyű: röviden, ugyanakkor közérthető formában kellett összefoglalniuk egy rendkívül összetett történeti folyamatot, az 1750 és 1914 közötti Európa városainak modernizációját. Ezért aztán már a bevezetőben leszűkítik vizsgálatuk tárgyát; munkájukban elsősorban a leginkább urbanizált Nagy-Britannia, Németország és Franciaország (a 48 legnépesebb európai városból csak 17 olyan van, amely a vizsgált korszakban nem e három ország valamelyikében volt megtalálható) városainak történetére koncentrálnak, de néhány példa erejéig foglalkoznak más, dél- vagy közép-európai városokkal is; így kerül elő bizonyos vonatkozásokban Bécs és Budapest is. Az egyes várostípusokon belül is elsősorban a politikai központok, azaz a fővárosok képezik a munka tárgyát, de a vizsgálat szempontjából fontos szerepet kapnak a nagyobb kikötő- és iparvárosok is. A fővárosok előtérbe helyezése nemcsak a metropoliszok történetének jobb feldolgozottságával magyarázható; a szerzőpáros ugyanis a demográfiai növekedés és az iparosodás kérdésköre mellett ugyanilyen fontos szerepet szánt az urbanizáció politikai kontextusban való vizsgálatának. így a könyv alapvetően társadalomtörténeti megközelítése egy újabb dimenzióval gazdagodik azáltal, hogy a város térbeli, illetve lakosságának társadalmi átalakulása mellett a demokratizálódás, valamint a nemzetállammá válás folyamatának hatásait is figyelembe veszi. A könyv két, négy fejezetből álló részre oszlik. Az első egység az 1750 és 1850 között eltelt száz évet - amelyet a szerzők a „bomlás korának” neveznek — taglalja, míg a másodikban a 19. század közepétől az első világháború kitöréséig tartó „rekonstrukció” korát mutatja be. Mivel a szerzők elsősorban a századforduló körüli időszakban URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 463-465. p.
