Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
464 Recenziók mozognak otthonosabban, ezért nem meglepő, hogy a második rész jóval részletgazdagabb az elsőnél - s ez már a két egység terjedelmén is érzékelhető: míg az első rész nagyjából 110 oldalt ölel fel, addig a második jó negyven oldallal hosszabb, nagyjából 150 oldalt tesz ki. így aztán az olvasó nem is lepődik meg azon, hogy a szerzők sokkal inkább általánosságokban beszélnek a „hosszú” 19. század első szakasza városfejlődésének sajátosságairól, s az idézett példák, konkrét esetek itt inkább csak illusztrációként szerepelnek a szövegben, mintsem konkrét elemzési pontként. Kivételt ez alól csak a szociális problémákat, valamint a különböző zavargásokat, forradalmakat tárgyaló fejezetek jelentenek. De nem csak emiatt van az olvasónak olyan érzése, mintha a „bomlás kora” inkább csak a felvezetője lenne a századfordulón bekövetkező csúcspontnak. Az első rész koncepcióját még egyértelműen az átmenetiség, a középkori, kora újkori elemek - így például a város terjeszkedését akadályozó városfalak és védmüvek - továbbélése, ugyanakkor a modernizáció első jeleinek megjelenése határozza meg. A „rekonstrukció” korszakát taglaló rész első két fejezete a városokban tapasztalható népességnövekedésből fakadó problémákat, illetve az ezen kihívásokra adott különböző válaszokat helyezi előtérbe. Nem véletlen, hogy e két fejezet elsősorban a városi lét árnyoldalaival, járványokkal, szegénységgel, bűnözéssel és egyéb társadalmi gondokkal, valamint az ezek megoldására törekvő társadalomreformer eszmékkel, jótékonysági akciókkal, a lakáshelyzeten javító építési akciókkal vagy éppen a fiatalság számára létrehozott jóléti szervezetekkel foglalkozik, hiszen a szerzőpáros mindkét tagja elsősorban e témákat kutatta történészi pályafutása során. A civil jótékonysági szervezetek működése, valamint az állami szociálpolitika fokozatos megjelenése mellett a szerzők fontos szerepet tulajdonítanak a városok igazgatásában egyre inkább teret nyerő hivatali szakértők működésének, akik - legyen szó közegészségügyi, városépítészeti vagy infrastrukturális kérdésekről - a város fizikai terének új rendjét igyekeztek megteremteni úgy, hogy az általuk vizionált egészségesebb, hatékonyabb és ugyanakkor külsőre is vonzóbb város megvalósítására törekedtek. Ebből szinte automatikusan következik a modem, professzionális városvezetés büszkesége és öntudata, ami többek között az adott városokban megrendezett nagy kiállításokban - gondoljunk csak a Párizsban az ebben az időszakban többször is megrendezett világkiállításokra -, évfordulós ünnepségekben vagy a szaktekintélynek számító történészektől „megrendelt” várostörténeti monográfiákban öltött testet. A hetedik fejezetben az elit- és a tömegkultúra legfőbb jelenségeinek bemutatása kapott helyet. A szerzők igyekeznek tömören összefoglalni mindazt a történeti kutatásban felhalmozódott tudást, amely e témakörhöz kapcsolódik, kezdve az építészeti stílusok változásával, az egyleti élet szerepének hangsúlyozásán át egészen a könyvtárak, iskolák és közparkok civilizációs hatásáig. A fejezetben ugyanakkor helyet kapnak a tömegkultúra és a szórakoz(tat)ás új megjelenési formái, mint például az áruházak, a mozi vagy a modem tömegsajtó, de a szerzők foglalkoznak a korszak végén meghatározóvá váló művészeti irányzat, az avantgárd hatásával is. A könyv nagy erénye annak bemutatása, hogy maguk a kortársak miként látták a kontinens városait. A gyakran idézett útleírások, személyes dokumentumok vagy tár-
