Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Szívós Erika: Terhes örökség: budapest történelmi lakónegyedeinek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
420 Hatalom és város - Budapest példáján saság útja, Lenin krt., Rákóczi út, Tanács krt. által határolt városrészt. Ennek megfelelően elkészült, majd - széles körű társadalmi megvitatás után - 1980. október 10-én jóváhagyásra került a terület részletes rendezési és ellátási terve. A rendezési terv készítésével párhuzamosan a kísérleti tömbként kezelt 15-ös jelű tömb (Dob u., Klauzál tér, Nagydiófa u., Wesselényi u., Kazinczy u. által határolt terület) rehabilitációs programja is elkészült 1979-ben. Ez a program 62%-os szanálási arányt és 750 millió forint költségelőirányzatot tartalmazott. A társadalmi viták és a főváros vezetőivel folytatott egyeztetések alapján egyértelművé vált, hogy ezt a programot át kell dolgozni, s ennek során csökkenteni kell a szanálási arányt és a költségeket. Ezzel egyidejűleg kerületünk párt- és állami vezetése kérte, hogy a munka kerüljön kerületi hatáskörbe, a fővárosi szervek ellenőrző, koordináló tevékenysége mellett (kiemelés tőlem, Sz. E.). Ezzel a Budapest Párt VB és a Fővárosi Tanács vezetői is egyetértettek. Ennek megfelelően a rehabilitációs program átdolgozását már a kerületi IKV rendelte meg, s a kerületi Tanács VB 1982. január 27-i ülésén 7/1982. sz. határozatával ezt elfogadta. A döntést megelőzően a kerület illetékesei az IKEF-fel [Ingatlan- kezelési és Építési Főigazgatóság], a Beruházási Főosztállyal, a Városrendezési Főosztállyal, és a Lakásügyi Főosztállyal alapos egyeztetéseket folytattak, s egyben a tervet társadalmi vitára bocsájtották. Az átdolgozott rehabilitációs program a megmaradó lakások számát 112-ről 155-re növelte, a bekerülési költségét pedig 750 millió ft-ról 380-420 millió ft-ra csökkentette.” A VII. kerületi pártbizottsági beszámolók 1981-től rendre kitérnek a rehabilitáció érdekében tett tényleges lépésekre, és részletesen tudósítanak a tömbrehabilitáció állásáról. A dokumentumok tanúsága szerint a folyamatot a kerületi pártbizottság az 1980-as évek első felében mindvégig kiemelt kérdésként kezelte és szorosan felügyelte, ami jól mutatja a hatalmi szférák összefonó- dottságát. A kerületet érintő stratégiai terveket egyébként jellemzően együttes üléseken tárgyalták, amelyeken a PB, a kerületi Tanács és a Hazafias Népfront elnökségének tagjai közösen vettek részt. A VII. kerületi IKV, amely operatíve bonyolította a tömb-rehabilitációt, elvileg a kerületi tanács irányítása alatt állt. Gyakorlatilag azonban a kerületi pártbizottságnak legalább akkora befolyása volt a rehabilitáció komplex folyamatára, mint a tanácsnak. Az IKV-t szoros szálak fűzték a VII. kerületi pártszervezethez, pl. annál fogva, hogy vezetői egyben párttagok is voltak a kerületben. De ugyanez igaz a kerületi tanácsra is. Akerületi párt- és tanácsi vezetés és a Fővárosi Tanács viszonylag kiegyensúlyozottan működött együtt. Akerületi IKV-t, kifejezetten a városrehabilitációban való kulcsszerepe okán, átszervezték, és a vállalaton belül Városnegyed-Atépítő Főmérnökségét hoztak létre, a kerületi hatáskörbe tartozó munkák koordinálására, ellenőrzésére pedig a [Tanács] VB alá rendelt operatív bizottságot. A bi
