Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Ladányi János: Létezett-e szocialista típusú urbanizációs modell?
40 A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései következményei -, a rendszer kedvezményezettel bürokratikus privilégiumaikat fokozatosan piaci előnyökké transzformálják át. Ez alatt azt értjük, hogy a lakással kapcsolatos szubvenciókat már nem annyira természetbeni, hanem inkább pénzbeli dotációként, kedvezményes árú telek, ilyen vagy olyan címen járó, kiemelten magas, vissza nem térítendő állami támogatás, szubvencionált hitel stb. formájában élvezték. Valószínűleg államszocialista specialitás az is, hogy az állami lakások többsége az egész korszakban „új, szocialista lakótelepeken” épült, miközben a város belsőbb területein lévő lakásállományt nagymértékben elhanyagolták és/ vagy lebontották.12 Lakótelepek ugyan a kapitalista országokban is épültek, ami sok helyen Nyugat-Európában is nagymértékű bontásokkal járt, de - éppen a kapitalista rendszer fejlettebb önkorrekciós képessége miatt - ez a gyakorlat ott az 1960-as évek után erőteljesen visszaszorult, míg Kelet-Európában az államszocialista rendszer legutolsó napjáig meghatározó maradt. Az államszocialista urbanizációs modell legfontosabb sajátosságai közt kell számba vennünk a „késleltetett városfejlődést” is. Ez a Konrád György és Szelényi Iván által a szakirodalomba bevezetett fogalom13 - mint korábban már említettük - a helyben megtermelt többlettermék elvonását és olyan központosított újraelosztását jelentette, amelynek eredményeként az infrastrukturális (általában a „nem termelő”) beruházások szférájából szisztematikusan jövedelmeket csoportosítottak át az ipari (általában a „termelő”) beruházások szférájába. A késleltetett urbanizáció következtében az államszocializmus egész korszakában jóval több városi munkahely létesült, mint amennyi városi lakás épült, és „a falu és város közötti különbség” - amelynek pedig az ismert ideológiai tétel szerint meg kellett volna szűnnie - nemhogy nem tűnt el, de mindvégig nagyobb volt, mint a gazdasági fejlődés hasonló színvonalával jellemezhető kapitalista országokban. Államszocialista sajátosság a társadalmi és települési hierarchiában elfoglalt hely közötti erős pozitív korreláció is. Minél alacsonyabb lélekszámú és köz- igazgatási státuszú volt egy település, lakói annál iskolázatlanabbak, képzetlenebbek és szegényebbek voltak. Sőt, minél inkább közelítettünk a települési hierarchia legalja felé, annál kevésbé találhattunk az ilyen településeken lakók között olyanokat, akik a társadalmi hierarchia magasabb pozícióit foglalták el, és így valamiféle helyi érdekérvényesítésre képesek lehettek volna. Mindezekből következik, hogy az államszocializmust mindvégig a munkahelyére ingázó népesség viszonylag magas aránya és sajátos társadalmi összeté12 Szelényi-Konrád 1969. 13 Konrád-Szelényi 1971.
