Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
390 Hatalom és város - Budapest példáján 2. A lakásépítési politika mechanizmusa és eredményei A vizsgált időszakban a lakásépítés kérdésköre a politika és a tervezés minden szintjén rendkívül hangsúlyosan jelent meg. Az uralkodó ideológia legfontosabb eleme a mennyiségi lakáshiány felszámolása volt, ennek rendelték alá a rendelkezésre álló eszközök legnagyobb részét. A különböző városfejlesztési elképzelések közös nevezőjének a lakásépítés számított. A főváros lakáspolitikájának irányát a központi szakigazgatási és pártállami szervek - pl. az MSZMP, Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága, Gazdaságpolitikai Bizottsága, az Építésügyi, majd Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉM, ÉVM), Országos Tervhivatal (OT) - jelölték ki, amit a lakáspolitika felső (országos) szintjének nevezhetünk. A budapesti (helyi) szint legfontosabb szervei a Fővárosi Tanács és az MSZMP budapesti végrehajtó bizottságai voltak (FT VB és MSZMP BP VB). 1960 és 1990 között a budapesti lakáspolitikát az országos hatáskörű szervek által kidolgozott öt- és tizenöt éves lakásépítési koncepciók alapozták meg. Az ÉM az OT-val közösen dolgozta ki az első 15 éves lakásépítési tervet, amely meghatározta az ország 1961-1975 közötti lakásépítési lehetőségeit. A tervezett egymillió lakásból Budapesten évente átlagosan tízezer lakás építését tervezték. Az 1970-es évek közepén elkészült a második 15 éves lakásépítési terv, amely a lakásépítés további növelésének szükségességét hangsúlyozta. A lakásépítési mechanizmusnak elvi szinten illeszkednie kellett a főváros fejlesztési irányait kijelölő általános rendezési tervekhez, amelyek meghatározták a városfejlődés irányait. Az 1950-ben létrehozott „Nagy-Budapest” és agglomerációja általános rendezési terve (ÁRT) 1960-ban született meg. A komplex, a városfejlesztés minden elemére kiterjedő tervben elsődleges helyet foglalt el a lakásépítés és a városszerkezet koncepcionális átalakítása, fejlett alközpontok és agglomeráció-beli „alvóvárosok” létesítésével. Az 1960-as évek végén felülvizsgált ÁRT gyorsabb ütemű lakásépítést javasolt, és a mennyiségi lakáshiány megszüntetését tűzte ki célul, tekintettel a kielégítetlen lakásigénylők továbbra is magas számára.4 A politikai vezetők és a várostervezők feladták a Budapestet körülvevő, 5-6000 fős alvóvárosokra vonatkozó korábbi koncepciójukat, és az addigi gyakorlatnak megfelelően a közigazgatási területen belüli lakásépítés mellett tették le a voksot. A dokumentum az erőltetett lakásépítések eredményeként egy „sugaras-csápos” városszerkezet kialakulását vizionálta. Az ÁRT utolsó, 1980-as évek végi felülvizsgálata, a gazdasági helyzetnek megfelelően, 4 A lakásigénylések száma nem fedte a valós igényeket, de ezzel a politika keveset törődött. Mennyiségi oldalon több mint 100.000 lakásigényt tartottak nyilván évről évre, a minőségi lakáshiány ennél magasabb volt. HEGEDŰS-TOS1CS 1981. 83. p.
