Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
Kondor Attila Csaba - Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása... 391 már nem számolt extenzív városnövekedéssel, hanem a belvárosi épületállomány katasztrofális állapota miatt a rehabilitáció felgyorsítását sürgette. A lakásépítési koncepciók megvalósításának legfontosabb terveszközei az ötéves tervek voltak, amelyek részletesen szabályozták a lakásépítés volumenét, a lakások összetételét, nagyságát, felszereltségét, építési technológiáját, és igyekeztek összhangban maradni a kormányhatározatokkal elfogadott budapesti általános rendezési tervekkel.5 Az ötéves tervek teljesítéséért a legnagyobb felelősséget a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai viselték, így Budapesten az FT VB rendkívül fontos szerepet játszott a lakásépítés alakításában: a fővárosi lakásépítés helyszíneinek kijelölésére, a konkrét (éves, ötéves) tervek ütemezésére alapvető befolyással bírt, és felügyelte a végrehajtást is. Emellett az FT VB a végrehajtás során a kivitelezés állásától függően folyamatosan módosíthatta a lakásépítési tervek keretszámait. A lakásépítési politikára jelentős hatást gyakoroltak az MSZMP fővárosi szervei is, amelyek - a Párt akaratát tolmácsolva - leginkább a lakásépítés és lakáspolitika ideológiai-politikai irányvonalát szabták meg. Kiforrott ötéves lakásépítési tervekről azért nem beszélhetünk, mert már az 1960-as évek elejétől gyakorlattá vált a koncepciók évről-évre történő módosítása, az előirányzott lakásszámok megváltoztatása. Nemcsak az összes építendő lakásszámot, hanem az állami, szövetkezeti, illetve magánépítésü lakások előre meghatározott arányát is gyakran változtatták meg a magánépítkezések javára. A főváros vezetése a lakásépítés ütemének fokozásával, a lakásépítési tervek minden áron történő teljesítésével igyekezett úrrá lenni a mennyiségi lakáshiányon. A város esztétikus megjelenésével keveset törődő, csak a lakásépítésre koncentráló várospolitika lényegét aligha lehetne Gáspár Sándornál, az MSZMP Budapesti Pártbizottság egykori első titkáránál tömörebben megfogalmazni: „A stílusra vigyázni kell - ahol vigyázni kell - de azért ne ez legyen az elsődleges és mindenek felett álló szempont, hogy: jaj, a stílus, a városkép. Törekedjünk arra, hogy célszerűen és gyorsan használjuk fel a meglévő anyagi eszközeinket, és gondoljunk arra, hogy a lakásprobléma mennyire szorít bennünket.”6 Az állami lakásépítésnek az 1960-as évek végétől jelentős lökést adott a házgyári technológia elteljedése.7 Ugyanakkor a lakásszám növekedése ellenére a tervek teljesítése továbbra sem volt zökkenőmentes, elsősorban a forráshiány, az építési területek rossz előkészítettsége, a munkaerő-hiány és az elégtelen tervellátottság miatt. Mindemellett az extenzív lakásépítés fénykorának az 1970-es éveket tarthatjuk, az 1980-as években az egyre mélyebb gazdasági vál5 KONDOR-SZABÓ 2007. 241. p. 6 BFL MSZMP BP VB, (XXXV. l.a.4.) 1960. III. 28. - 73. őe. 7 KERCSMÁR 1973. 401. p.
