Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kocsis János Balázs: Döntéshozatali mechanizmus a fővárosban az 1960-as és az 1970-es években
380 Hatalom és város - Budapest példáján A város igazgatása Nagy-Budapest kialakítása után11 A város területének megnövelése, a korábbi peremtelepülések 1950-es Budapesthez csatolása12 a korábbi folyamatok egy lehetséges, a centralizáló politikai logikába illő betetőzése volt.13- A város mint funkcionális egység egyre nagyobb területre terjedt ki, s területe már a századforduló előtt túlterjedt az akkori városhatáron. E területi egység mérete a két világháború között tovább nőtt, amit csak jócskán lemaradva követett a városirányítás valamilyenfajta koordinációja. Bizonyos értelemben az 1950-es csatolás elégtelen volt, mivel számos olyan települést nem érintett, amely funkcionálisan csatolandó lett volna - például azok a települések, amelyekre a FKT hatásköre kiterjedt, illetve kiterjesztését korábban tervezték.14 A városi igazgatás keretei gyökeresen változtak meg az 1948-as kommunista hatalomátvételt követő időszakban, a tanácsrendszer kiépítésével. A fővárosi autonómiát a korábbi évek gyors szűkülése után 1949-50-re teljesen föl is számolták.15 Korábban a főváros alkupozíciójának erejét gazdasági önállósága alapozta meg, amely saját adóbevételeire épült. Az 1950. évi tanácstörvény alapján ez a gazdasági önállóság teljesen megszűnt, a tanácsok ugyanis, költségvetési szervként, a központi költségvetésből számukra juttatott források elosztásában dönthettek csupán. A települések önállósága, azaz a középkor óta áthagyományozódott autonómia is eltűnt, egyrészt a hatalmi és igazgatási funkciók keveredése, részben a minden szintet átható pártirányítás16 miatt. Magának a tanácsnak a tagjait is a hatalom nevezte ki, minthogy a négyévente megtartott tanácsi választásokon csak a Hazafias Népfront jelöltjeire lehetett szavazni. A hatalmi és igazgatási szervek korábban éles elhatárolása és az utasítási hierarchiák egyértelműsége megszűnt azáltal, hogy a tanácsok igazgatási szervei már nem csupán a saját hatalmi szerveiknek voltak alárendelve, hanem a felettes államhatalmi szerv igazgatási szervének is. Másrészt a tanácsok tevékenységét nem a hatalmi szerv, azaz a tanácstestület, hanem az általa választott igazgatási szerv, a Végrehajtó Bizottság határozta meg a mindennapokban: a tanács érdemi feladata gyakorlatilag a VB tagjainak megválasztásában és a költségvetés 11 E fejezet alapját részben Preisich Gábor vonatkozó könyvei adják (PREISICH 1969. és 1998.). 12 1949. évi XXIX. törvénycikk, elfogadva 1949. december 15-én (VARGA 1998.). 13 A másik lehetséges megoldás a települések önállóságának meghagyása melletti közepesen erős jogosultságú koordinációs szerv fölállítása lehetett volna, angolszász mintára, amely irányba a FKT jogosultságainak háború előtti kiterjesztése is részben mutatott. 14 Lásd KOCSIS 2008. 75-79. p. 15 VARGA 1998. 16 Ezen utóbbiról részletesebb elemzést lásd: KOCSIS 2008.
