Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Tóth Eszter Zsófia: Ágnes és Ilona története. Egy bevándorló és egy bejáró munkásnő csecsemőgyilkossága a fővárosban az 1970-es években
330 A városok mindennapjai, életvilága nem kívánt terhességükből született gyermeküket az állami gondoskodás védőhálójára bízzák. A konkrét ügyek azonban azt mutatják, hogy ebben a korszakban sem volt teljes körű az állami gondoskodás, és sok anya érezhette úgy, közvetlen környezetének közömbössége miatt is, hogy nem kíván terhességével magára maradt. Meg kell különböztetnünk azonban ebből a szempontból az 1950-es évek világát, az abortusztilalom időszakát és a Kádár-korszakot. Amíg az abortuszt nem legalizálták és nem tették viszonylag széles körben könnyen elérhetővé, a tiltott műtétek mellett gyakoribb volt a csecsemőgyilkosság is.4 A csecsemőgyilkosok megítélése - holott sokszor ugyanabban a helyzetben voltak, mint az abortuszt kérő nők - sokkal negatívabb volt. Egy konkrét 1955-ös ügyben azonban a csecsemőgyilkos anya számára a csecsemőgyilkosság terhe kisebbnek tűnt, mint az, hogy környezete, családja és ismerősei megtudják: házasságon kívül esett teherbe.5 Egy 1964-es vizsgálat is ezt támasztja alá: a csecsemőgyilkosság elsődleges indítéka az anyák elbeszélései szerint az esetek kétharmadában a félelem volt a környezet megvetésétől, a kiközösítéstől.6 Egy 1968-as Nők Lapja-cikk is a lányanyaságtól való félelmet emelte ki a csecsemőgyilkos anya motivációi közül: „Más körülmények között biztosan imádta volna szerelmétől - akivel négy éve járt együtt - fogant gyermekét. Ha az előzmény a mirtuszkoszorú. De így ez a tehetetlen kisded nem az anyaság békéjét, hanem a gyűlölet lángját szította fel benne”.7 Egy másik, csecsemőgyilkos leányanyáról szóló cikk idézte a Baranya megyei bíróság ítéletének indoklását, amely szerint az ítélethozatalkor figyelembe kellett venni, hogy a vádlott nő elmaradottnak számító, falusias környezetben élt: „A jövő fejlődése, a szocialista erkölcsi felfogás érvényesülése mindinkább kiküszöböli a leányanyák erkölcsi megvetését. A megyei bíróság azonban nem térhetett ki annak értékelése alól, hogy a vádlott házasságon kívül esett teherbe és szült. Márcsak azért sem, mert a vádlott egy inkább falusi környezetnek beillő peremrészen lakik, ahol a tudatilag elmaradott lakosság még erkölcsi rosszallás alá vonja a leányanyákat.” Míg a pécsi megyei bíróság öt év szabadságvesztésre ítélte a csecsemőgyilkos anyát, ezt a Legfelsőbb Bíróság három évre mérsékelte, mivel környezete a terhesség megszakítására biztatta akkor is, amikor már hét hónapos terhes volt. Senki nem támogatta abban, hogy gyerekét 4 HORVÁTH 2004. 110. p. 5 Uo 6 Horváth Sándor idézi Raskó Gabriella művét. Uo 451. p. 7 SZEBELKÓ ERZSÉBET: A vádlottak padján: az előítélet és egy lány. Nők Lapja, 1968. december 14. 20. p.
