Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Tóth Eszter Zsófia: Ágnes és Ilona története. Egy bevándorló és egy bejáró munkásnő csecsemőgyilkossága a fővárosban az 1970-es években
Tóth Eszter Zsófia: Ágnes és Ilona története 331 megszülje, felnevelje, tehát a környezet reakciója is egyértelműen a csecsemőgyilkosság felé terelte az asszonyt.8 Egy négyszeres csecsemőgyilkos anyáról szóló cikk szerzője a régi, rossz kapitalista társadalmi rendet tartotta felelősnek a megesett cselédlányok tragikus sorsáért. A szerző értetlenkedett, hogy az általa jónak tartott szocialista rendszerben a nő miért titkolta el nem kívánt terhességét, és miért viselkedett hasonlóan, mint elődei. Valószínűleg a kiszolgáltatott helyzetben lévő nő sem környezetétől, sem az állami intézményektől nem remélhetett tényleges segítséget, illetve nem figyelt fel senki a helyzetére. „Valaha a »megesett« cselédlányok lúgkövet, gyufamérget ittak szégyenükben. Pedig az a szégyen nem is csak az övék volt, hanem azé a társadalmi rendszeré, amelyben ezek a szerencsétlen teremtések alig-alig vállalhatták, hogy önmaguk tartsák el törvénytelen gyermeküket. S ha mégis, a falujukba vissza se mehettek, mindenki ujjal mutogatott rájuk”.9 Más, hasonló hangvételű cikkekben azt is hangsúlyozták, hogy a házasságon kívül született gyermek a „szocialista társadalomban” már nem törvénytelen, „nálunk már minden állampolgár egyenjogú”.10 Tanulmányomban röviden áttekintem a téma lehetséges megközelítési módjait, majd két konkrét, 1970-es évekbeli budapesti csecsemőgyilkos anya, Ilona és Ágnes perét elemzem.11 Egy 1964-es kriminológiai kutatás eredményei szerint a csecsemőgyilkosságok nagy többségét vidéken, kisvárosban, falun vagy tanyán követték el, és csak az esetek 17%-a történt a fővárosban. A budapesti elkövetők 75%-a bevándorló volt.12 Ilona bevándorló volt, Ágnes napi ingázó. A bejárók és az ingázók a modem és a tradicionális kultúra határán éltek, identitásukban és életformájukban kötődtek a város és a falu világához is. Az ingázást a területi mobilitással foglalkozók úgy határozzák meg, hogy az a települések közötti ideiglenes vándorlás, amelynek kiváltó oka a munkahely és a lakóhely térbeli elkülönülése. A bejáró munkások sajátos szerepet töltöttek be a szocialista időszak hivatalos diskurzusaiban és szociológiai irodalmában is. A hatalom kiemelt kérdésként kezelte az e réteghez tartozók életvitelét, mivel egyszerre kötődtek a faluhoz és a városhoz. Valuch Tibor a szocialista időszak szociológiai felméréseit is összefoglaló 8 KERTÉSZ MAGDA: A vádlottak padján: egy nő és az előítélet. Nők Lapja, 1966. szeptember 3. 15. p. 9 „Csak ne tudják meg”. Nők Lapja, 1976. január 03. 9. p. 10 Száz évnyi késés. Nők Lapja, 1983. november 12. 2. p. 1 ! Herczog Mária és Rákár Natália arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekből viszonylag kevés megtörtént esetet elemeztek (nem büntetőjogi szempontból), tanulmányommal ezt a hiányt is szeretném pótolni. HERCZOG-RÁKÁR 2001. 13. p. 12 RASKÓ 1978. 459. p.
