Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Tóth Eszter Zsófia: Ágnes és Ilona története. Egy bevándorló és egy bejáró munkásnő csecsemőgyilkossága a fővárosban az 1970-es években
TÓTH ESZTER ZSÓFIA ÁGNES ÉS ILONA TÖRTÉNETE Egy bevándorló és egy bejáró munkásnő csecsemőgyilkossága a fővárosban az 1970-es években1 „T.-ék 25 éve élnek Budapesten, egy fejlődő, új eszmékkel teli főváros szívében. Külsőleg olyanok ők is, mint akármelyik pesti nő. Modem szabású ruhát és tűsarkút hordtak - de belül, a lelkűkben évezredes előítéleteket cipeltek. Az isten háta mögötti, sötét kis falukban „rekkentették” valaha így el a gyereket [mint ők], ha szégyen esett a lányon.”2 Ez az 1965-ben a Nők Lapjában megjelent, Csak meg ne tudják című cikk és egy 1985-ös írás nagyon hasonlóan ábrázolta a csecsemőgyilkos anyákat. Mindkét esetet arra használták példaként, hogy külsőségekben modern, nagyvárosi nők gyermekük születésekor úgy viselkedtek, mintha műveletlen barbárok lennének. Az 1985-ös cikk főhősnője, egy „modern munkásnő”, a gyári női focicsapat oszlopos tagja, de amikor teherbe esett, az újságíró szerint nem élt a szocialista állam biztosította anyavédelmi lehetőségekkel. Elfelejtette bevenni a fogamzásgátló tablettát, és teherbe esett 13 évvel idősebb, nős szeretőjétől. Gyermekét titokban hordta ki, babakelengyét sem vásárolt. „Bár nem uraságtól elcsapható cseléd volt”, a gyereket a vécében szülte meg, majd elásta szülei nyírségi kertjében, az almafa alatt.3 Tehát a csecsemőgyilkos anyák a hivatalos diskurzusban a modemnek tartott nagyvárosi és az elmaradottnak tartott falusi élet szembeállítására is példaként szolgáltak. Azok a városban élő bevándorló nők, akik újszülött gyermeküket megölték, a szocialista korszakban is erkölcsileg bukottnak számítottak. Azonban a róluk folyó diskurzusok más szempontokat is megjelenítettek, mint a korábbi időszakokban. A szocialista időszakban hivatalosan úgy ábrázolták, hogy a paternalista állam segítségével a nőknek lehetőségük van arra, hogy 1 A tanulmányban szereplőket anonimizáltam. Köszönöm Balogh János Mátyásnak, hogy a forrásokra felhívta a figyelmemet. 2 Csak meg ne tudják. Nők Lapja, 1965. október 16. 9. p. Hasonlóképpen érvelt egy 1966- os cikk újságírója is: A munkásnök „üdülnek, moziba, színházba járnak, televíziót néznek, presszókban, cukrászdákban szórakoznak, a többség iskolázott, korszerű életformát él. És ebben a környezetben zajlik le a gyermekölés, amely épp így megeshetett volna ötszáz vagy akár ezer évvel ezelőtt. Kertész Magda: A vádlottak padján: egy nő és az előítélet. Nők Lapja, 1966. szeptember 9. 14. p. 3 Egy ítélet margójára... Koreográfia. Nők Lapja, 1985. április 13. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 329-350. p.
