Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
314 A városok mindennapjai, életvilága zért mások rendelkezésére is bocsátották. Ha a lakásukra nem lehetett, akkor szobára mentek. A harmadik kategóriát a bejelentett lakással, keresettel, munkahellyel rendelkezők alkották, akik kizárólag luxusigényeik fedezése céljából prostituálód- tak. Szemben az előző két csoporttal, kapcsolataikat diszkrét és kulturált körülmények között bonyolították. Egy részük munkahelyükön talált partnereket: fodrásznők, felszolgálónők, stb., míg másik csoportjuk munkahelyén titkolta prostituálti működését, és csak segítőkön, ún. kerítőkön keresztül ismerkedett. Hontvári a prostitúció növekedésének és káros hatásának bizonyítására a nemi betegségek számának gyarapodását hozta fel érvként. A szerző a gonor- rhoeás megbetegedéseket vizsgálta. Ez a betegség a háborús évek rendkívül magas mutatószámai után, 1951-1953 között 11000-12000 fő/éves esetszámban stabilizálódott. Majd ez a szám fokozatosan csökkent, és - 1956 után, amikor egyes vélekedések szerint sok prostituált is elhagyta az országot - 1959-re 3235 fő/év előfordulásra csökkent. Ezt követően gyors növekedésnek indult, ésl964-re 8000 fő/évre, azaz közel két és félszeresére emelkedett. Ezek az adatok csak a kórházban kezeitekre vonatkoztak, azonban a betegek többsége a fertőzést magánorvosoknál kezeltette. A statisztika természetesen mindkét nemre, emelkedése pedig a nők megbetegedéseinek a számára is vonatkozott. Hontvári őrnagy szerint ezeknek a megbetegedett nőknek a jelentős része már több ízben elkapta ezt a betegséget, és sokan közülük prostitúciós tevékenység során fertőződtek meg.9 Mérges István rendőr százados Budapest VIII. kerületére koncentráló írásában tovább finomította a képet. Véleménye szerint a kategorizálás legfontosabb szempontja az elkövetés megnyilvánulási formáinak az elkövető szociális helyzetével való kapcsolata lehet. A legalsó szinten azok helyezkedtek el, „akik rendezetlen életkörülmények között élnek, alacsony műveltségi színvonalon állnak, és közönséges módon követik el cselekményüket.”10 Vacsoráért, italért, csekély pénzösszegért adják oda magukat. Elhanyagoltak, züllöttek és közülük kerülnek ki - jelentős számban - a garázdálkodók, az ittas állapotban botrányt okozók, a hivatalos személyek megsértői, az ún. markecolók, az alkalmi tolvajok. A nemi aktusokat utcán, kapu alatt vagy parkokban végzik, az e kategóriába tartozók prostitúciója a szerző szerint az utca jellegzetes szégyenfoltját jelentette.11 A következő szintet a szórakozóhelyeket (eszpresszókat) és rendezvényeket látogató prostituáltak alkották, akiknek prostitúciója e helyekhez kapcsolódott. 9 HONTVÁRI 1965. 65. p. 10 MÉRGES 1965. 48. p 11 MÉRGES 1965. 48. p.
