Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években 315 Ide tartoztak a „szobára járók” vagy a saját lakásukat használók is. Ez a két szint - fejtette ki a százados - nem határolható el egymástól élesen, közöttük fokozatos átmenet van. A különbség mégis kimutatható, mert az utóbbiak műveltségi színvonala és szociális viszonyai rendezettebbek. Sokkal elszigeteltebb és önállóbb kört alkottak szerinte a harmadik csoport tagjai, az ún. szállodai kéjnők, akik főleg külföldieket kerestek meg prostitúciós tevékenység céljából. Szolgáltatásaikért gyakran nem is pénzt, hanem értéktárgyakat vagy luxusellátást kértek. A fiatal nők hamar felismerték, tapasztalták, hogy a jól szituált férfiak a „szerelmi viszonyt” honorálják. A rendőrségnek a legnagyobb gondot, az elkövetők nagy száma miatt, az első két szint jelentette, míg a prostituáltak elit körei a felderítés és dokumentálás miatt okoztak problémát.12 A szocialista rendszerhez hü rendőrtisztek által észlelt és szakmai szempontok alapján leírt változások - amelyek kétségkívül átalakulást jelentettek a II. világháború előtti prostitúcióhoz, annak megjelenési formáihoz képest - egy általánosabb társadalmi törvényszerűségre vezethetőek vissza. Nem egyszerűn átalakulásról beszélhetünk, hanem a prostitúció regenerálódásáról a szocialista társadalmi viszonyok között, ami azonban csak az 1940-es évek végének és az 1950-es évek elejének a prostitúciót átmenetileg „eltüntető” intézkedéseit követő időszakhoz képest tűnhetett térnyerésnek, növekedésnek. A fünkcionalista szociológia jeles képviselője, Erikson véleménye szerint ugyanis egy közösségben, társadalomban tágabb időintervallumban tapasztalt devianciák mennyisége csak kisebb ingadozásokat mutat, lényegében változatlan.13 Amikor egy közösség életének egyik periódusából a másikba megy át, akár azért, mert értékrendje, vagy szokásai átalakulnak, akár azért, mert erőszakkal, rendkívül gyorsan társadalmi berendezkedésének megváltoztatására kényszerítik, akkor sem valószínű, hogy a deviancia mennyisége hosszabb távon csökkenne. Elsősorban azért nem, mert egy sor egészen új ember lép be abba a vákuumba, amelyet az átalakulások miatt önként, vagy kényszerből eltávozott társaik hagytak maguk után. Erikson példaként idézi Angliát, ahonnan a 19. században nagy tömegben száműzték a gyarmatokra a bűnözőket, de ez hosszabb távon nem befolyásolta bűnözés és az abban résztvevők számát, mennyiségét. A mi esetünkben a régi rendszer intézményrendszerével, a szabályozott prostitúcióval stb. szemben drasztikusan fellépő szocialista rendszer is csak átmenetileg tudta csökkenteni a szerinte nem kívánatos társadalmi jelenségeket, devianciákat. Úgy tűnik, Heller Farkasnak hosszabb távon igaza lett: „A prostitúció és a társadalmi rend között szerves összefüggés nem áll fenn.”14 12 MÉRGES 1965. 49. p. 13 Erikson 2001. 59. p. 14 HELLER 1965.52. p.
