Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
SZÉCSÉNYI MIHÁLY A BUDAPESTI PROSTITÚCIÓ ÁTALAKULÁSA AZ 1960-AS ÉVEKBEN 1965-ben a Belügyi Szemlében a legtöbb írás a prostitúcióval foglalkozott. Ez a tevékenység ebben a korszakban egyértelműen a nők által nyújtott és a férfiak által igénybevett szolgáltatást jelentette. Budapesten már jóval korábbi időkben kialakult és létezett férfi prostitúció homoszexuálisok részére, de erről a szocializmusban nem írtak a lapok, ilyen témák nem kerülhettek a nyilvánosság elé. Már csak azért sem, mert az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatok, - így különösen a pénzért bonyolódók, ritka kivétellel - a korszakban meglehetősen rejtetten és csendben zajlottak. Ezzel szemben, egy éven keresztül komoly vita bontakozott ki a heteroszexuális prostitúcióval kapcsolatban a lap hasábjain. Az egyiket Heller Farkas „A prostitúció időszerű kérdései” című vitaindítója robbantotta ki.1 A szerző kifejtette, hogy a „törvényes prostitúció” felszámolása óta az 1949 után eltelt másfél évtized során szerzett tapasztalatokról még nem folyt vita a nyilvánosság előtt. Véleménye szerint ez azért lett volna fontos, mert a prostitúció jellege és megjelenési formái átalakultak, a hatóságok elképzelései és módszerei pedig túlhaladottnak tekinthetőek. Például ki tekinthető prostituáltnak? - tette fel a kérdést. Ulpianus római jogtudós klasszikus definíciójával vitatkozva - amely szerint a prostituáltak szeretkezései nyilvánosan, válogatás nélkül, érzelemmentesen és anyagi ellenszolgáltatás fejében történtek -, a szerző a következő megállapításokat tette: • a prostitúció nyilvánossága egyáltalán nem helytálló ismérv, mert a legtöbb mai prostituált diszkréten intézi ügyeit, ugyanakkor több esetben „amatőrök” szeretkeznek botrányos körülmények között; • a válogatásnélküliség sem döntő érv, mert - kivéve az egészen közönséges nőket - a legtöbb prostituált válogat a partner megjelenése, anyagi helyzete és társadalmi pozíciója szerint; • az érzelemmentesség sem ismérv, hiszen sok „tisztességes” nő él csak anyagi számításból házasságban szexuális életet, érzelmi kapcsolat nélkül; • az anyagi ellenszolgáltatás mint ismérv önmagában szintén vitatható, hiszen a különböző érdekek, előnyök legalább ugyanilyen fontosak, viszont 1 HELLER 1965. 48. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 311-327. p.
