Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
312 A városok mindennapjai, életvilága sok egy partnerrel kapcsolatot tartó - tehát prostituáltnak nem minősülő - úgynevezett „barátnő” részesül rendszeres anyagi támogatásban. Röviden megemlítette még írásában, hogy a nyugati burzsoá szakirodalomban érdekes vita folyik, amely a nemi élet terén újabban egyre nagyobb szerepet játszó „amatőrökről” szól. Ezek a nők a nemi érintkezésért pénzt nem követelnek, hanem csupán alkalmi ajándékokra és szórakozásaik fedezésére tartanak igényt. Az „amatőrök” előtérbe nyomulása nálunk is észlelhető. Ez a kulturálódási folyamattal jár együtt: a műveltebb embert már nem elégíti ki a régi típusú prostituált, olyan partnerre van szüksége, akivel a szabadidejét is kellemesen el tudja tölteni, s akivel reprezentálni tud. Az amatőrök rendszerint jobb megjelenésűek, és kisebb a tőlük származó nemi megbetegedés veszélye. A fogamzás elleni védekezés technikájának széles körű elteljedése is az „amatőrök” javára okozott eltolódást.”2 A szerző a „nyugati” szakirodalom alapján ismertette a prostitúció típusait, megjelenési formáit, majd a hazai tapasztalatokat fejtette ki. Mindezek után, szinte kötelességszerűen kijelentette, hogy határozottan és következetesen csak a marxista szerzők mutattak rá a prostitúció valóságos okaira. Kimutatták, hogy a nyomor, a nők elnyomottsága, a munkanélküliség, az elhagyatottság szükségszerűen termeli ki a prostitúció állandó utánpótlását. Az elmondottakból három alapvető következtetést vont le, amelyekben mégsem lehetett következetes, mert az előbbi marxista érvelés segítségével nem tudta megmagyarázni a jelenség létezését a szocialista társadalmi rendszerben. Az első állítása ezért valóságos fából vaskarika, amikor azt fejtegeti: „A prostitúció gyökerei a szocialista társadalomtól mélységesen idegenek. Elazánkban is - a szocialista társadalmi-gazdasági fejlődés során - a prostitúciót kiváltó és fenntartó objektív okokat már csaknem teljesen kiküszöböltük. A prostitúció és a társadalmi rend között szerves összefüggés nem áll fenn.”3 Nem állhatott fenn egy rendőrtiszt írásában - bár ez az összefüggés a kapitalizmusban mégis egyértelmű volt a szerző szerint -, mert a jelenség a fennálló szocializmusban is létezett. Ebből az első állításból ennek megfelelően következett a második, amely szerint „szocialista államunkban nem a rendőrségi alkalmazottak számának emelésével, hanem a társadalom aktivitásával kell erősíteni az erkölcsrendészet ütőképességét.”4 Az egyes prostituáltak ügyeinek elbírálása a rendőrség számára sem lehet sablonos rutinmunka, vélelmezte, hanem egyedileg kell vizsgálni 2 Heller 1965.49. p. 3 Heller 1965. 53. p. 4 heller 1965.57. p.
